Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

200 Í9U:XLU1. tc. i. §. Ennek következtében a hivatalos leletek alapián az eredetileg az 1914:XLHI. tc. 1. §. 1. a) pontjában megállapítotott, de az 5800/931. M. E. sz. rendelettel módosított tétel értelmében jelentkező 45—45 P megrövidített illeték négyszeres összege Íratott elő és tartatott fenn a panaszos terhére. A panaszos szerint a külföldi bíróság megkeresésére a magyar bíróság által foganatosított tanúkihallgatásról készült jegyzőkönyv illetékmentes, mert viszonossági jogcselekmény, de, ha bélyegköteles lenne is, az 1914:XLIIÍ. tc. 1. §. 1. b) pontja szerint bélyegezendő. A panasz alaptalan. A megkeresésre foganatosított szóbanforgó tanúkihallgatás — minthogy a m. kir. igazságügyminisztérium útján történt — kétségkívül a viszonosságon alapszik, de az a körülmény, hogy a tanúkihallgatást viszonosság alapján foganatosították, a hazai kir. bíróságok által foganatosított tanúkihallgatásról felvett jegyzőkönyvnek az illetékkötelességét nem érinti. Az 1909:XIV. tc.-kel becikkelyezett hágai nemzetközi egyezmény 14. cikkével összhangban a Pp. 16. §. 2. bekezdése kimondja, hogy az eljárás a külföldi bírói hatóságok megkeresése alapján is a hazai jogszabályok alapján történik, vagyis az adott esetben is a tanuhallgatást a Pp. szabályai szerint foganatosították. A polgári perrendtartással szabályozott eljárásban pedig a megkeresett bíró előtt készült jegyzőkönyv az 1914:XLIII. tc. 1. §. 1. a) pontja szerint esik illeték alá. (1875. számú elvi jelentőségű határozat. — 1935.) Ha a per tárgyalását a bíróság a Pp. 234. §-a értelmében egy másik per befejezéséig felfüggeszti, az a kérvény, amelyben a fél ennek a pernek befejezését bejelenti és új határnap kitűzését kéri, nem az 1914:XLIII. te. 2. §. 2., hanem annak 1. §. 1. b) pontja alá esik. A panaszos abban a beadványában, amelyre lerótt 6 K illetékből 4 K-nak megtérítését kérte, egy más per befejezéséig felfüggesztett pernek az újrafelvételét és ebből a célból új határnap kitűzését kérte. Ezt a kérvényt a panaszos 1915. január 25-én adta be a bírósághoz, annak illetékére nézve tehát az 1914:XLIII. tc. 89. §-a értelmében kétségtelenül ennek a törvénynek rendelkezéseit kell alkalmazni, s alaptalan a panaszosnak az a kifogása, hogy erre csak 1 K illetéket tartozott volna leróni, mert még a régi perrendtartás alá tartozott. Téves azonban a pénzügyigazgatóságnak is az az érvelése, hogy az illetéket az idézett törvény 2. § 2. pontja szerint kellett volna leróni. Az idézett pont szerint ugyanis nem minden új