Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

190 123. §. — A fizetési kötelezettség kezdete és megszűnése. tént bejelentésén kívül, kell-e külön bevallást tenni, a következőket kell figyelembe venni: Az 1920:XXXIV. tc.-nek az illetékegyenértéket szabályozó 117—134. §-aí közül az illetékegyenérték kiszabása céljára való bevallástevést egyedül a 128. §. szabályozza, amely kimondja, hogy az illetékegyenérték kiszabása „a 10 éves kivetési időszakra" az illetékegyenérték fizetésére kötelezett fél, illetve annak képviselője által beterjesztendő bevallás alapján történik, amelynek idejét és módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza. A törvénynek ez a rendelkezése arra mutat, hogy a szóbanlévő bevallás beterjesztésére azok vannak kötelezve, akiknek terhére az illetékegyenértéket a 10 éves kivetési időszakra kell kiszabni. Ennek felelnek meg a pénzügyminiszternek azok a rendeletei is, amelyeket a törvény szóbanlévő szakasza alapján eddig kiadott. Az 1921—1930. évi kivetési időszak tekintetében a 180.970—1921. sz. körrendelet 1. §-a, illetve az 5004—1924 P. M, sz. rendelet II. 1. §-ának (2) bekezdése ugyanis kinyilatkoztatja, hogy a pénzügyminiszter „az illetékegyenérték fizetésére kötelesek részéről új bevallást nem kíváji" s hogy „a kiszabáshoz tehát a már meglévő bevallásokat kell felhasználni". Az 1931—1940. évi kivetési időszak tekintetében pedig a 42.800—1931. sz. pénzügyminiszteri körrendelet 2. §-a azt rendeli, hogy „az illetékegyenérték fizetésére kötelesek részéről az 1930. évi december 31-én megvolt ingatlan vagyonukról új bevallást kell beszerezni. A bevallás iránt minden fizetésre kötelest az 1922 raktári számú nyomtatványon fel kell hívni s minden felhíváshoz mellékelni kell az 1257. raktári számú bevallásnyomtatványnak egy példányát". Ezekben a rendeletekben nem történik intézkedés arról, hogy azok a részvénytársaságok, illetve szövetkezetek, amelyek a 123. §-nak (3) bekezdése értelmében új szerzésű ingatlanaik után a szerzést követő hó 1. napjától kezdve tartoznak illetékegyenértéket fizetni, ennek a kiszabása céljára — a szerzésnek a vagyonátruházási illeték céljára való bejelentésén kívül — külön bevallást tartoznak adni. Ilyen rendelkezés hiányában a szóbanlévő illetékegyenérték kiszabása céljára a bejelentést az ingatlan megszerzésének a vagyonátruházási illeték céljára való bejelentéssel megtörténtnek kell tekinteni Erre az eredményre kellett jutni mást rendelő jogszabály hiányában még azért is, mert az ingatlan megszerzésének a vagyonátruházási illeték kiszabásának céljára való bejelentése folytán a kincstár birtokába jutott mindazoknak az adatoknak, amelyek alapján az illetékegyenértéket is kiszabhatja, továbbá, mert annak, hogy valamely részvénytársaság vagy szövetkezet -illetékegyenértéket az ingatlan megszerzését követő hó 1. nap-