Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
Í9U:XLIII. tc. í. §. 183 saság aktív vagyonát egy közösben maradt szabadalmi jogosítványon kívül, egészben átvette panaszos és pedig úgy, hogy egyúttal átvállalta a társaság összes passzíváit és azonkívül társának 15.000 K-t kifizetni magát kötelezte. Arra a vagyonra vonatkozólag tehát, ami a panaszost a szerződés külön kikötése nélkül nem illette volna, több-átvétel forog fenn és pedig visszterhes, vissztehernek tekintetvén az, ami a szerződésnek rendelkezései nélkül egyébként őt nem terhelte volna. A bemutatott vagyonmérlegből és a cégtagok tőkeszámláiból, melyek szerint az 1902. évi nyereség-veszteség számlából a tőkeszámlák mindegyikére 7493 K 22 fillér nyeremény vitetett át, megállapítható, hogy a tagok a vagyonra fele-felerészben voltak jogosítottak, a terhekben is fele-felerészben voltak érdekelve, amely arányon az, hogy a panaszos tőkeszámlája nagyobb volt mint társáé, nem változtat, mert ez nem a részesedés, tehát a jogosítottság és kötelezettség arányát érinti, hanem csak azt jelenti, hogy rendes felszámolás esetén a vagyon tiszta értékéből az egyenlő osztályok megállapítása előtt az egyik társ részére több vonatilí le előzetesen, mint a másik részére, vagyis a kereskedelmi könyvvezetés szabályai szerint ezekre az öszszegekre nézve mindegyik társ, mint társulati hitelező szerepel. A társasági vagyon a mérlegszámla szerint ingókból és követelésekből állott, melyeknek fele az előadottakból kifolyólag visszterhes többátvételként jelentkezik. Minthogy pedig úgy az ingó vagyon átháramlása után III. fokozat szerint, mint a követelések átháramlása után II. fokozat szerint az illetekdíjjegyzék 1. tétele, illetőleg 32. tételének 2. f) pontja értelmében az illeték a visszteher értéke után irandó elő, téves az illeték megszabásánál követett az az eljárás is, mely illetékalapul nem a visszterhet, hanem a vagyon bruttó értékét vette. Visszteherként szerepel pedig a 15.000 K kifizetésen kívül az idegen követeléseknek az az átvállalt másik felerésze, mely egyébként a panaszost nem terhelte volna, ami a mérlegszámlának követel rovatában szereplő, tehát a társaság tartozásainak tekintendő 24.553 K 42 fillér és 11.232 K 98 fillér felének, vagyis 17.890 K 20 fillérnek felel meg úgy, hogy a visszteher összértéke 3&893 K 20 fillért tesz ki. Nem lehetett itt számításba venni az 1902 január 1-én áthozott 93.410 K 94 fillér tételt, mert amint ez a mindkét oldalon egyenlő összegekben kitüntett áthozat és évvégi átvitelből, tehát magából a könyvkivonatból kitűnik, nem tényleges adósságnak felel meg, hanem csak az üzleti forgalom emelkedése mérvének feltüntetésére szolgál. Eldöntendő kérdést még csak az képez, hogy ebből a ;32.893 K 20 fillérben megállapított visszteherből mennyi esik a II. fokozat és mennyi a III. fokozatú illeték alá. Minthogy a mérlegszámla tartozik rovatában, tehát a társulat aktív vagyonában ingó vagyonnak a 26.622 K 55 fillér árúérték és 1318 K 04 fillér berendezési ér-