Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

§. — Vagyonközösség megszüntetése. 181 a 6537. sz. telekjkvi 11.489/b. hrsz. alatti 1/4 telek K. Zs. és társa tulajdonába jutott, kiktől ezt az 1/4 telket K. J.-né 1871. évben megvásárolván, ettől kezdve e 3/4 telket K. J. és neje mint tulajdonukat bírták. K. J. 1886. évben meghalt és az ő 2/4 telkét gyermekei K. E. és K. L. örökölték, még pedig nem a telekkönyvi állapot szerint, amennyiben özv. K. J.-ne és K. E. és K. L. az 1889 december 30-án kelt nyilatkozatban kölcsönösen elismerték, hogy a telekkönyvezés téves, mert özv. K. J.-nét nem az az 1/4 telek illeti, amely telekkönyvileg nevén van, hanem azon 2/4 telek fele, mely egészben K. J. nevére lett telekkönyvezve. A kir. adóhivatal ezt a nyilatkozatot cserejogügyletnek minősítette, s mint ilyent vonta illetékezés alá, mely eljárás a kir. pénzügyigazgatóság által is helybenhagyatott. Ez a felfogás helyet nem foglalhat, mert a fenti tényállásból kétségtelenül kitűnik, hogy itt tulajdonképen a férj és neje ingatlanainak elkülönítése eszközöltetett, s hogy a nyilatkozatot kiállító ügyfelek közül mindenik 1/4—1/4 telket kapott osztályrészül, tehát annyit, amennyi őket már előbb is megillette. Ebből kifolyólag, tekintettel arra is, hogy a fentjeizeit nyilatkozat 50 kr-os bélyeggel el van látva, illeték pedig az illetékdíjjegyzék 30. tétele értelmében, amennyiben vagyonátruházás sem visszteherrel, sem anélkül nem történt, nem jár, az illetéket törölni kellett. (65. számú elvi jelentőségű határozat. — 1898.) Illeték alá eső vagyonátruházás akkor sem létesül, ha a közös tulajdonosok a közös vagyont alkotó dolgokat nem darabolják fel, hanem mindegyikük illetőségének megfelelő értékű egész dolgokat vagy jogokat vesz át Az illetékdíjjegyzék 30. tétele szerint közös vagyonnak felosztása alkalmával illeték alá eső vagyonátruházás akkor jön létre, ha a közös tulajdonosok valamelyike a közös vagyon tárgyaiból illetőségén felül többletet vesz át. A törvényes rendelkezés a közös vagyonnak s nem a közös vagyonhoz tartozó egyes dolgoknak természetben való megosztásáról intézkedvén, a vagyonátruházásra vonatkozó fent megjelölt rendelkezés nem értelmezhető akként, hogy a felosztás csak akkor nem esik vagyonátruházási illeték alá, ha a közös vagyont alkotó minden egyes dolog Vagy jog külön-külön arányosan megosztatik és pedig annál kevésbé, mert a vagyonhoz tartozó ingatlanok gyakran, az ingóságok és jogok pedig rendszerint egyenkint természetben meg sem oszthatók. Nem jő tehát létre illeték alá eső vagyonátruházás akkor sem, ha a közös tulajdonosok a vagyont alkotó dolgokat fel nem darabolják, hanem mindegyikük illetőségének megfelelő értékű egész dolgokat vagy jogokat vesz át, miután ily esetben is mindegyikük illető-