Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

170 108. §. — Túr sasági szerződések. Bizonyos, hogy az említett történés következményeként a közkereseti társaság nevén állott ingatlan a cégszövegében változatlan egyéni cégnek, illetve egyedüli birtokosának H. R. panaszosnak a tulajdonába ment át, mert nem vitás, hogy a közkereseti társaság megszűnt s vagyoni jogai új jogalanyra, az egyéni cégre szállottak át. Eldöntést csak az a kérdés igényel, hogy lehetne az átruházó jogügylet után vagyonátruházási illetéket követelni, tekintettel arra, hogy a jogügyletről a felek nem állítottak ki a 4.42D/1918. M. E. sz. rendelet szerint az ingatlant átruházó jogügylet érvényességének feltételét tevő okiratot, továbbá, hogy átruházás az egész ingatlan tekintetében, avagy az ingatlannak csak ama részilletőségei tekintetében jött létre, amelyeknek az egyéni cég birtokosa, a közkereseti társaságban birt vagyoni részarányát meghaladóan, az átruházó jogügylet keletkezését megelőzőleg még nem volt tulajdonosa. A 4.420/1918. M. E., számú rendeletnek azzal a határozmányával szemben, amely az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez annak meghatározott kellékekkel biró okiratba foglalását kívánja, az 1920:XXXIV. tc. 1. §. (3) bekezdése, tehát később alkotott különleges jogszabály azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ingatlannak átruházása vagyonátruházási illeték alá esik arra tekintet nélkül, hogy az átruházásról kiállítottak-e okiratot vagy sem. A felhívott jogszabályokban jelentkező ellentét kiküszöbölése céljából az 1923:XXX1II. tc. 8. §. d) pontja — amiként azt az annak tárgyában kiadott 117.303/1923. P. M. számú rendelet 7. §-a kifejti — a gyakorlatnak arra az álláspontjára tekintettel, amely szerint a csupán előszóval kötött ingatlant átruházó jogügylet után azért nem lehet illetéket követelni, mert a magánjog szabályai szerint az ingatlant elidegenítő jogügylet csak akkor érvényes, ha arról okiratot állítottak ki, érvénytelen jogügylet után pedig nem járhat illeték, az 1920:XXXIV. tc. 1. §-ának előbb említett szabályát hitelesen úgy magyarázta, hogy a csupán szóbeli megállapodással történt ingatlanszerzés is illeték alá esik ugyan, de ilyen esetben az illeték megfizetésének a kötelezettsége csak akkor következik be, ha a szerző az ingatlant továbbruházza. Az 1923:XXX1II. tc. 8. §., d) pontjában foglalt szabálynak tehát az a nyilvánvaló értelme, hogy a magánjog szerint érvénytelen jogügylet után a kincstár csak az érvénytelenül szerzett ingatlannak további átruházása esetén követelhet illetéket, amiből észszerűen következik, hogy ezt a szabályt nem lehet alkalmazni azokban az esetekben, amelyekben az ingatlannak okirat kiállítása nélkül történt átruházása a magánjog szabályai szerint érvényesen létrejött s erre az esetre továbbra is alkalmazni kell az 1920:XXXIV. tc.