Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

166 Í04. §. — Csereszerződések. egészítése tárgyában alkotott 1908:XLI. tc. 24. §-ának utolsó bekezdése szerint abban az esetben, ha a közös ingatlant egy vagy több tulajdonostárs vette meg: a vevő a vételárnak azt a hányadát, amely az ő tulajdonhányadának megfelel, megfizetni nem köteles1; az 1920;XXXIV. tc. 114 §-a szerint, ha valamely vagyonnak közös tulajdonosai a vagyont maguk között természetben megosztják, nincs helye vagyonátruházási illeték kiszabásának, ha a közös vagyonból a saját tulajdonrészének tiszta értékénél nagyobb tiszta értéket senki s-em kap. Vagyonátruházási illetéket a társtulajdonosok közül csak az tartozik fizetni, aki saját tulajdonrészénél nagyobb értékű vagyonrészt vett át. Illetékjogi szempontból felmerülhet az a kérdés is, hogy abban az esetben, ha az árverési vételár nagyobb az előző vételárnál, amelynek ellenében a tulajdonos az ingatlannak a tulajdonjogát az árverést megelőzőleg megszerezte, a különbözet alapul vételével lehet-e illetéket követelni. Az előbb kifejtett jogi felfogásból következik, hogy illetékkiszabásnak ilyen esetben sincs helye. Ha ugyanis az árverési vételnek az árverést megelőző tulajdonos tulajdonjogát illetően nincs jogi hatása, akkor nem lehet jogi hatást tulajdonítani annak a körülménynek sem, hogy az árverési vételár mennyi: kisebb vagy nagyobb-é a tulajdonszerzést eredményező korábbi jogügyletben kikötött vételárnál. Illetékjogi szempontból az is közömbös, hogy az árverés kénysgerű-é vagy önkéntes, végrehajtási jellege van-e Vagy sem. Ilyen megkülönböztetésre törvényes rendelkezés nem ad jogalapot. (280. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) m. §. Csereszerződések. Vagyonátruházási illetéket nem lehet követelni az után a jogügylet után, amellyel a hitbizományi vagyonnak a birtokosa hitizományi javakért ingatlant ad cserébe. (37. számú jogegységi megállapodás.) Indokolás az 1920.XXXIV. tc. 1. §-ánál. Ha ingatlan és ingó dolgokat, nem csupán ingatlanért, hanem ezen felül még pénz szolgáltatása ellenében ruháznak át, az ingó dolgoknak az értéke után nem 4.3°/o-os csereilletéket, hanem csupán III. fokozatú okirati illetéket lehet követelni. (994. számú elvi jelentőségű határozat. — 1911.) IndokoMs az 1920:XXXIV. tc. 99. §-áúál