Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
i. §. — A vagyonátruházási illeték nemei. ban azért nem követelhető, mert a panaszos, aki az előadottak szerint a mindkét nemű ingatlanoknak eddig is tulajdonosa volt, a telekkönyvi bejegyzés, helyesebben csak feljegyzés által dologi jogot, jelesül tulajdonjogot nem szerzett, a 16 tétel szerint követelhető illeték pedig csak azok után a bejegyzések után fizetendő, amely bejegyzések által dologi jog szereztetik. Ugyanezért a panasznak egészben helyet adni és az illeték teljes törlését elrendelni kellett. (766. számú elvi jelentőségű határozat. — 1907.) Ha a hitbizományi birtokos a hitbizományi birtok egy részének korlátlan tulajdonjogát szerzi meg, ez után vagyonátruházási illetéket követelni nem lehet. Igaz ugyan, hogy a kir. törvényszék, mint hitbizományi bíróság, a hitbizományi ingatlanok közül az egy hold kiterjedésű ingatlant a hitbizományi kötelék alól feloldotta és a panaszosnak magántulajdonába, illetőleg szabad rendelkezésére bocsátotta és erre az ingatlanra a panaszos tulajdonjoga a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzésével be is kebeleztetett és hogy a panaszos részéről való ez a korlátlan tulajdonjogszerzés az 1920:XXXIV. tc. 112. §-a alapján 5%-os ingatlan vagyonátruházási illeték alá esőnek mutatkozik, mégis tekintettel egyrészről arra, hogy a magyar jogban a hitbizománynak mint önálló jogi alanynak vagy jogi személynek a minősége sehol kimondva vagy megállapítva nincs, másrészről és különösen arra, hogy az 1920:XXXIV. tc. 77. §-a értelmében, a hitbizomány megszerzése után az illetéket úgy kell kiszabni, mintha a hitbizomány birtokosa korlátlan tulajdonjogot szerzett volna, az ez irányban elrendelt bizonyítási eljárás során beszerzett iratok szerint pedig beigazolást nyert, hogy a panaszos az említett törvényhely rendelkezése alapján az egész hitbizomány, tehát a szóbanforgó egy hold ingatlan után is a m. kir. adóhivatalnál egyízben már úgy fizetett illetéket, mintha korlátlan tulajdonjogot szerzett volna, tőle tehát most, azért, mert a kötött birtok egy részenek tényleg is korlátlan tulajdonosává vált, — a kétszeres illetékezés. elkerülésének sze melőtt tartásával is, újabb illetéket követelni annál kevésbbé lehet, mert magának a pénzügyi szabályt alkotó törvénynek rendelkezése alapján is a panaszost, mint hitbizományi, tehát korlátolt birtokost már a hitbizomány megszerzése alkalmával"" olyannak kell tekinteni, mint aki már akkor korlátlan tulajdonjogot szerzett. (1620. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.)