Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

92. §. — Az ajándékozási illeték kulcsának 149 megállapítása. nak, nem a kikötmények kebeleztetnek be, hanem a haszonélvezeti jog. — Az ajándékozási és az ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illetéket a megajándékozottakra a nékik jutott ingatlanok után külön-külön szabták ki, de kiszabták úgy az ajándékozási, mint az ingatlan átruházási illetéket az átadó T. B< terhére a haszonélvezeti jognak a T. E.-féle ingatlanokra vonatkozólag történt átruházásért. — Az illeték kiszabása ellen a fizetésre kötelezett felek közül csak T. L. és T. B. éltek felebbezéssel és a pénzügyigazgatóság elutasító határozata elleni panasszal is. — T. L. azért panaszol, mert az illetéket úgy szabták ki, mintha E. testvérétől kapta volna ajándékba a neki jutott ingatlant, holott az ajándékozó az apja volt; ezért a jogügylet után mint szülőtől a gyermek részére tett ajándékozás után kéri a szabályszerű illetéket kiszabni. A panasz alapos. — A szerződés lényege az, hogy T. B. mind az öt gyermekét egyenlő mértékben kívánta megajándékozni. Hogy azonban, — amint a panaszos előadja — a birtokán lévő tanya annak természetben való megosztása után is egy kézben maradjon és hogy azt a körülötte levő földekkel együtt E. fia kapja meg, nevezettnek mégegyszer annyi területet adott át, mint a többi gyermekének, de ennek a többletnek ellenében köteles volt fia a saját birtokából ugyanilyen értékű földterületet atyjának átengedni, aki ezt L. leányának, a panaszosnak juttatta. — T. E. tehát e többletet visszteher ellenében szerezte meg és így a neki jutott ingatlanok felerésze atán terhére nem ajándékozási, hanem visszterhes ingatlan vagyonátruházási illeték lett volna kiszabandó, míg a panaszosra vonatkozó jogügyletet szülő és gyermek között létrejött ajándékozásnak kell tekinteni. — Az 1920:XXXIV. tc. 91. §-ának (1) bekezdése értelmében a megajándékozottra rótt viszontszolgáltatás értéke az ajándékozott dolog értékéből levonandó, a (2) bekezdés szerint pedig az ajándékot a viszontszolgáltatásnak erejéig — kivéve az átadó szülők eltartási kötelezettségét, — visszterhesnek kell tekinteni. — Ebben az esetben a panaszosra rótt viszontszolgáltatás, mely terményekből és természetben kiadandó, élelmezésre szolgáló dolgokból áll, az ajándékozó szülő eltartására van szánva, ezért azt visszterhesnek tekinteni s az után a visszterhes vagyon átruházásra megállapított illetéket kiszabni nem lehet. — Mindezeknél fogva és figyelemmel a fentebb hivatkozott tc. 94. és 95. §-ainak, valamint a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 40.000 sz. utasítás 104. §. utolsó bekezdésének rendelkezéseire is, a T. L. által fizetendő illetéket a következőképpen kellett kiszabni: az ingatlan értéke: 40.000.000 K — le a viszontszolgáltatás értékét: 16,140.000 K-t — marad tiszta ajándék: 23,860.000 K, — ami a jogügylet megkötésekor érvényben volt 14.50.tas viszonyszám alkalmazásával 1645 ar. K 52 fillérnek,