Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

146 89. §. — Az ajándékozási illeték tárgya. mondatában levő az a rendelkezése azonban, hogy az ajándékozásról kiállított okiratnak tekintendő azonban minden olyan — habár egyéb jogügyletről kiállított — okirat, amelyben az ajándékozási ügyletben részes felek valamelyike tesz említést az ajándékozásról" — új rendelkezés. Ez a törvényes rendelkezés tehát új jogszabályként csak abban a tekintetben intézkedik, hogy ingó ajándékozással kapcsolatban mit kell okiratnak tekinteni, vagyis a kérdéses jogszabály alkalmazása szempontjából az okirat fogalmára nézve tesz kisegítő vagy magyarázó kijelentést. Az 1920:XXXIV. te. 135. §. (2) bekezdésének első mondata szerint ennek a törvénynek rendelkezéseit kell alkalmazni mindazokban az esetekben, amelyekben a kincstárnak az ajándékozási illetékhez való joga a törvény életbelépte után nyílt meg. Már a 89. §. (2) bekezdésének előbb említett rendelkezéseiből is következik, de a 14. §. (1) bekezdésének 5. a) pontja kifejezetten rendelkezik arról, hogy a kincstárnak az ajándékozási illetékhez való joga, ingó dolog ajándékozásánál, ha arról belföldön állítottak ki okiratot, az okirat kiállítása napján nyilik meg. Kétségtelen tehát, hogy az 1920:XXXIV. tc. életbeléptetése után kiállított okiraton alapuló illetékkötelezettség keletkezésére nézve az 1920:XXXIV. tc. rendelkezéseit — köztük a 89. §-nak töfibször említett rendelkezéseit is — kell alkalmazni. Ha tehát olyan okiratot, amilyent a 89. §. (2) bekezdésének harmadik mondata ajándékozásról kiállítottként tekintendőnek is mond ki, az 1920:XXXIV. tc.-nek életbeléptetése után állítanak ki, az annak az okiratnak alapján keletkezett illetékkötelezettségre nézve nem lehet mellőzni a törvény rendelkezéseinek az alkalmazását abból az indokból, hogy az a törvénynek visszaható alkalmazása volna. Ez nem visszaható alkalmazás, mert úgy a félnek az ajándékozási illeték iránti kötelezettsége, mint a kincstárnak az illeték követeléséhez való joga az okiratnak a törvény életbeléptetése után történt kiállításakor és annak folyományaként keletkezett. Visszaható alkalmazásról csak akkor lehetne beszélni, ha az 1920:XXXIV. tc.-nek hatályba léptetése előtt kiállított okiratról lenne szó. De ha még viszaható alkalmazás volna is, akkor is alkalmazni kell az illetékkötelezettségnek az említett időben kiállított okiraton alapuló keletkezésére vonatkozólag az 1920: "XXXIV. tc. rendelkezéseit azért, mert ezt a törvény 135. §. (2) bekezdésének első mondata elrendeli. (319. számú jogegységi megállapodás. — 1939.)