Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

140 84. §. — Hagyatéki osztályos egyezségek. juk által életében rájuk ruházott és halálakor töle öröklött infátlanokra nézve csupán vagyonelkülönítés történt, még pedig minden ráfizetés nélkül, mely esetben az illetékdíjjegyzék 81. illetve 30. tétele értelmében vagyonátruházási illeték nem jár. (899. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) Ha az ingatlanok közös tulajdonosai a vagyonközösséget akkép szüntetik meg, hogy a közös ingatlanokat részbeni az egyes társtulajdonosoknak, részben pedig másoknak eladják és a vételárak felett osztoznak meg, a vásárló tulajdonostársak által fizetendő adásvevési illeték kiszabásánál a velük kötött adásvevési szerződésben megállapított vételárból levonandó az az öszszeg, amely őket az összes ingatlanok vételárából, mint tulajdonosokat megilleti és csak az ezen összeg levonása után fennmaradó vételár után követelhető tőlük jogosan az adásvevési illeték. A fenti illeték tárgyát képező adásvételi szerződésben megnevezett szerződő felek, mint néhai özv. F. Á.-né örökösei nemcsak az ezen szerződés tárgyát képező f-i ingatlanoknak, hanem a 1-i, h-i, a-i és p-i ingatlanoknak is meghatározott részekben közös tulajdonosai voltak. A jelzett napon tehát egyszerre és ugyanazon napon a tulajdonosok ezeket az összes ingatlanokat eladták öt különböző szerződéssel, még pedig a f-i ingatlanokat K. A.-nénak s kiskorú Sz. E. és M.-nak, akik eddig is társtulajdonosok voltak, a 1-i, h-i, a-i és a p-i ingatlanokat pedig idegeneknek. Ebből nyilvánvaló, hogy K. A.-né és a kiskorú Sz. E. és M. a f-i ingatlanokra nézve vevők, a többi ingatlanokra nézve pedig eladók voltak. Erre vezethető vissza az adásvételi szerződésnek amaz intézkedése, mely szerint most nevezeitek a f-i ingatlanok 132.000 K vételárból csak 24000 K-t kötelesek előbbi tulajdonostársaiknak megfizetni, míg 108.000 K-t örökségi jutalékaikkal egyenlítenek ki, illetve a szerződés szavai szerint, a f-i ingatlanokat „ennyiben örökségi jutalékaikba kapják". A fenti adásvevési szerződés özv. F. Á.-né hagyatékának a bírói átadása után köttetett s így abban az örökségi jutalék kifejezése téves; de annyi kétségtelen, hogy az illeték tárgvát képező adásvételi szerződés tulaj donképen vagyonelkülönítést tartalmaz s az ill. díjj. ,30., tétele értelmében csak annyiban tekinthető vételnek, amennyiben K. A.-né és S. E. és M. többet kaptak, mint amennyi őket a közös ingatlanokból megillette, -ez a többlet pedig 24000 K-t tesz, melytől 4.3% szerint 1032 K illeték jár. Az a körülmény, hogy K. A.-né és társai az öt közös ingatlanból csak eggyel lettek kielégítve, a vagyonelkülönítés tényét nem változtatja, meg,.mert a közösség mind az öt ingallanra vonatkozott s a most nevezettek osztály illetősége