Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

136 83. §. — Az örökösödési igény eladása. részénél kevesebb értéket kapó örökös — az osztály folyamán — azt a nyilatkozatot teszi is, hogy a többi örökrészről lemond, az örökösödési illetéket az eredeti egész örökrész után kell kiszabni, nem azért, mert csak részbeni lemondás forog fenn, hanem azért mert osztályos egyezség esetére az örökösödési illeték kiszabása tekintetében a törvény külön intézkedik, s ennek folyományakép használt lemondás kifejezés, befolyással nem bírhat. (148. számú jogegységi megállapodás. — 1930.) 83. §. Az örökösödési igény eladása. A még meg nem nyilt örökségre való igénynek, visszteherrel történő átruházása, nem a még meg nem nyilt örökségnek, hanem a kikötött vételárnak alapulvételével esik illeték alá. I. Előre bocsátja a m. kir. közigazgatási bíróság, hogy az összesen 350 P 25 f-t tevő illetékből panaszos terhére csak 286 P 05 f-t szabtak ki, s így a panaszos csak erre az összegre tekinthető érdekelt félnek, amiből folyólag panaszát is csak erre irányulónak lehet tekinteni. II. A panaszost is terhelő 286 P 05 f-ből, az öröklési és az azzal kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték címen kiszabott 39 P 70 f-re és 56 P 85 f-re nézve a panasznak elfogadható alapja nincs, mert a hagyatéki tárgyaláson, a kir. közjegyző, a panaszos jelenlétében tisztázta azt, hogy mely ingatlanrészek tartoznak a hagyatékhoz, s azt és azoknak az értékét panaszos is elfogadta. Most sem jelöli meg a panaszos azokat az ingatlanrészeket, amelyek állítása szerint nem tartoznak a hagyatékhoz. Ezért azt a kifogást, hogy több ingatlan és nagyobb arányban vétetett fel a leltárba, mint amennyi az örökhagyó tulajdonát képezte — alaposnak elfogadni nem lehet, továbbá, mert az öröklési illeték alapjául — az 1930: XXXIV. tc. 25. §. (1) bekezdésében és a 1$. §. (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel — a hagyatéknak az örökhagyó halála napján, vagyis 1924. december 22-én volt értékét kell venni. III. Az örökösödési igény vétele után 189 P 50 f-ben kiszabott illetékre nézve azonban a panaszt a m. kir. közigazgatási bíróság alaposnak találta, mert az 1920:XXXIV. tc. 83. §. (1) bekezdése értelmében az ilyen átruházást, mint adásvételt, tehát a 98. §-ban foglaltak alapján kell illetékezni.