Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

í. §• A vagyonátruházási illeték nemei. 9 sonlóan, az osztott tulajdon (főtulajdon, haszonvételi tulajdon) jogintézménye megállapítható volna, úgy amint az az osztrák polgári törvénykönyv 629'. §-ában elvileg ugyan kivan jelentve, de amely elvi kijelentésnek megfelelő és a váramányosok tulajdonjogát bizonyító intézkedést a többi szakaszokban találni itt sem lehet. Magánjogunk szabályaitól következtetve ugyanis a hitbizományi javak tulajdonosának csakis a mindenkor való hitbizományi birtokost lehet tekinteni, aki e tulajdonjogot öröklés útján szerzi meg, mint minden más örökös, azzal a különbséggel, hogy öröklésének alapja nem a törvény vagy végrendelet, hanem az alapítónak királyi jóváhagyást nyert rendelkezése. A hitbizomány birtokosa ezt a tulajdonjogot ugyancsak a régi törvényekben, szokásjogban, az 1868:L1V. tc. záró mondatával adott meghatalmazás alapján 1869 április 7-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletben és az alapító okmányban megállapított korlátozások mellett gyakorolhatja, ezek a korlátozások azonban a tulajdonjognak alapjellegét nem érintik, annak kizárólagosságát ép úgy nem szüntetik meg, amint nem szűnik meg a tulajdonjog osztatlan tulajdonjog lenni akkor sem, ha az az elidegenítés a terhelés tilalmával, utóöröklési joggal, stb. van korlátok közé szorítva. Ezzel szemben hazai jogunk szerint a várományosoknak joga a jogutódláshoz való esetleges igényben (virtuális jog) és abban merül ki, hogy a hitbizomány értékének megóvására való tekintettel, a hitbizomány ezidcszerint való tulajdonosa által kötött terhes jogügyletek jóváhagyása előtt a hitbizományi bíróság által meghallgatandók, anélkül azonban, hogy az engedély megadása beleegyezésükhöz lenne kötve, úgyhogy addig, amíg esetleges igényük tényleg meg nem valósul, amíg az öröklés rendjében a sor reájuk nem kerül, a várományosok jogának nemcsak semmi olyan eleme nincsen, ami egy jogi személy létezését támogatná vagy a résztulajdonnak, tehát a tulajdonjog lényegének megfelelne, de ezen jogukból a pozitív tartalom is teljesen hiányzik. Végül a hitbizományi gondnok is csak az esetleges öröklésre való tekintettel igényjogosult várományosok érdekeinek megvédésére szükséges felügyelet gyakorlásának a közege, de nem a hitbizománynak, mint jogi személynek vagy a megosztott tulajdon elvének megfelelően a hitbizományi birtokostól különböző résztulajdonosoknak a képviselője, úgyhogy még a hitbizomány állagára, megterhelésére, stb. vonatkozó jogügyleteket sem ő, hanem a hitbizományi bíróság jóváhagyásától feltételezetten a hitbizományi birtokos, a valódi, a kizárólagos tulajdonos köti meg; ez utóbbi foganatosítja a hitbizomány állagában a „célszerűnek látszó változtatásokat", ő cseréli el az ingatlanokat, ő fordítja a tőke egyharmadát ingatlanok szerzésére, ő terheli meg az ingatlanokat, amint ezt az idézett