Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

134 81. §. — Lemondás az örökségről. amennyiben úgy a nő a férj után, mint a férj a neje után örököl, leszármazók nemlétében minden más örököst megelőzve, minden vagyonban, melyre ági öröklést senki se támaszt, vagy sikerrel nem érvényesíthet; tekintve, hogy ebből önként következik, miszerint abban az esetben, ha az örökhagyó anya hagyatékára örökségi igénnyel bíró gyermekek az örökségről atyjuk javára lemondanak és ági öröklés cimén igényt senki se támaszt, az elhalt nő férjét a törvény szerint hitvestársi örökösödési jog illeti meg; tekintve, hogy az e bíróság részéről elrendelt bizonyítási eljárások során beérkezelt, nemkülönben a m. kir. pénzügyigazgatóság által pótlólag felterjesztett adatok a hagyatékhoz tartozó vagyonnak, szerzeményi vagyon voltát részben határozottan igazolják, ellenben sem a kiszabási, sem a tárgyiratokban, sem pedig a bizonyítási eljárás során beérkezett adatokban, sem végül a felterjesztő hatóságnak felvilágosító jelentésében mi adat sem fog^ laltatik, mely a hagyatéki vagyonnak legalább részben is ági vagyon mivoltát bizonyítaná, avagy csak állítaná is, a panaszosnak elbírálás alatt levő esetére a díjjegyzék 82. tételének nem az illetékkiszabásnál és a panaszolt határozatban is zsinórmértékül elfogadott második, vagyis az a bekezdése alkalmazandó, mely az olyanok részére történt örökségi lemondásokra vonatkozik, akiknek az örökséghez sem a törvény, sem pedig a végrendelet értelmében igénye nem lett volna, hanem* az idézett díjtételnek az előbbiekben hivatkozott első bekezdése, melynek értelmében kétszeres vagyonátruházásnak az esete nem forogván fenn, az örökösödési illeték az örökhagyónak ama személyhez való viszonyára tekintettel szabandó meg, aki a lemondás következtében az örökséghez jutott. (719. számú elvi jelentőségű határozat. — 1906.) Az 1920:XXXIV. tc. 81. §-ában foglalt rendelkezés akkor is alkalmazható, ha az örökös az örökségnek csak egy részéről mond le. Ha azonban az ilyen lemondás osztályos egyességgel kapcsolatosan történik, akkor a 84. §. (2) bekezdése alkalmazásának van helye. A régebbi magánjogi gyakorlatban a „lemondás" kifejezéssel jelölték úgy az öröklésről, vagyis az öröklési jogról — az örökhagyó halála előtti — lemondást, mint az örökségről, vagyis az örökrészről — az örökhagyó halála utáni — lemondást. Ez utóbbit most már az örökség visszautasításának nevezik. — Azonban a korlátolt (pl. csak a köteles részre terjedő) lemondást az ujabbi jogfejlődés is elismeri. — Az illetékdíjjegyzék 813. tétele a „törvénynél vagy végrendeletnél fogva az örökösre szállott örökségről", az annak helyébe lépett 1918: XI. tc. 13. §-a, s majd az 1920:XXXIV. tc. 81. §-a az „örökség-