Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
77. §. — Hitbizomány öröklése. 127 ugyanez a törvény (az 1936 :XI. törvénycikk) maga másként nem rendelkezik, a haszonélvezőre vonatkozó jogszabályok megfelelően irányadók, egyáltalán nem érintette az 1920:XXXIV. tc. 77. §-ában foglalt rendelkezéseket. A panaszos elsősorban azt a felfogását nyilvánította, hogy annálfogva, mert a hitbizományi birtokelődnek a lemondása kényszerítő körülmény folyománya volt, az ajándékozási szándék hiányzott s amiatt ajándékozási jogügyletet megállapítani nem lehet. Bár a panaszos az ebből következetesnek látszó ama kívánságának, hogy az ajándékozási illetékkövetelés teljesen mellőztessék, a panasziratában nem adott kifejezést, hanem a panaszirata III. részében csupán az értékalapnak kívánt csökkentéséből származtatott leszállítási kérelmet adott elő az egységes illetékkövetelés és abban az ajándékozási illeték tekintetében, — a fenti érvelésre meg kell jegyezni, hogy az említett nem vitás kényszerítő körülmény a lemondásnak az indoka volt, amely azonban nem zárta ki az indokból tett cselekménynek azt a célzatát, hogy a lemondónak a fia — a panaszos — a lemondás következtében megüresedő hitbizományi birtoklásba belépéssel ingyenes vagyoni előnyhöz jusson. Egyébként a kiszabott ajándékozási illeték tárgya nem ajándékozási szerződés, hanem — amint a panasziratból kivehetően a panaszos is felismerte — az 1920:XXXIV, tc. 89. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában körülírt hitbizományi birtoklási átszállás. A panasziratbeli további előadás szerint, annálfogva, mert a lemondás kényszerű volt, a hitbizományi vagyonnak forma szerinti átszállása dacára valósággal a lemondó maradt a birtokos és a hitbizományi vagyon lényegileg és valóságban csak a lemondó halála után fog a panaszosra átszállani, amiből a panaszos azt a további igényt származtatja, hogy illefeldizetési kötelezettsége a tulajdonképpeni és valóságos haszonélvezőnek elhalálozásáig felfüggesztessék. Ez az igény nem alapos. A lemondás és az új birtokos belépése a hitbizományi hatóság tudomásulvétele és elismerése mellett végbement. így a lemondónak a hitbizományi vagyonhoz való joga megszűnt. Az pedig, hogy a birtokutódhoz való szülői viszonyhói vagy bármi más forrásból eredően a lemondott birtokelődnek a vagyonra vonatkozóan valamelyes — közömbös, hogy bárminő nagy mérvű — befolyása esetleg fennmaradt, a vagyoni jogátszállásból eredett illetékfizetési kötelezettséget nem érinti. A panaszosnak a főkifogása az ellen irányul, hogy a pénzügyi hatóság a hitbizományi átszállást az 1920:XXXIV. tc. 77. szakaszának felhívásával akként vonta illeték alá, mintha a
