Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

124 68. §. — Az öröklési illeték általános elvei. az 1924:IV. tc. 2. §-ához tartozó a) melléklet B. III. pont <1) bekezdése, valamint a 4600/1925. P. M. számú rendelet 6. |. értelmében az illetéket évenkint a megelőző évben teljesített szolgáltatás törvényes pénzértékében kifejezett összege után kell kivetni. Az 1920:XXXIV. tc. 33. §. 4. pontja és panaszos életkora szerint az illeték az örökhagyó halálától számítandó 8 éven át veendő ki. Az öröklési illeték kulcsát (százalékát) azonban az elsó kivetési évre meghatározandó érték nyolcszorosának alapulvételével kell számítani az összes évekre. Minthogy az adóhivatal az általa kiszabott öröklési illetéket nem ezek szerint szabta ki, s minthogy az évenkinti tényleges szolgáltatás értéke az edtligiek alapján meg nem határozható. azért a magyar királyi közigazgatási bíróság az illeték öszszege tekintetében nem határozhatott. Mindezek miatt a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1863. számú elvi jelentőségű határozat. — 1935.) A haszonélvezeti jog különbözik a gyámtörvény 15. és 16. §aiban meghatározott jogtól, tehát ha az apa részére a haszonélvezeti jog adatott át, ez után a haszonélvezet után jár az öröklési illeték. A panaszos a hagyatéki tárgyaláson tett és a hagyatékátadó végzésben megállapodásoknak nyilvánított kijelentések szerint, az egész ingó és ingatlan hagyatékot haszon élvezni jogosított. Ennek alapján tehát a panaszost az egész hagyaték haszonélvezeti joga illeti meg. — Ezzel szemben alaptalan a panasznak az az érvelése, hogy a panaszosnak csak a gyámi törvény (1887:XX. tc.) 15. és 16. §-aiban amúgy is biztosított joga nyert kifejezést, mert — az 1877:XX. tc. 15. és 16. §-aiban az apát az atyai hatalom gyakorlása idejére, a kiskorú gyermeke vagyona jövedelméből a folyó terhek fizetésére s a kiskorú tartási és nevelési költségei fedezésére szükséges összegen felüli feleslegre vonatkozó és a 16. § harmadik bekezdésében, esetleg a 24. f-ban megszabott korlátozások melletti jogától, — e jog tartalmára nézve is lényegesen eltér a kiskorú gyermeke által örökölt egész hagyaték haszonélvezetére vonatkozó joga, mivel az az említett törvényhelyekben szabályozott korlátozások alá nem kerülhet. Még nagyobb a két jog közötti különbözet az 1877:XX. tc. 25. §-ára tekintettel, az apa hitelezői szempontjától. — Ezért a két jog nem azonosítható s a panaszos a haszonélvezeti jog után köteles örökösödési illetéket fizetni. — Minthogy azonban az 1920:XXXIV. tc. 85. §. első bekezdése értei-