Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

122 68. §. — Az öröklési illeték általános elvei. valójában elismerték, hogy azt az értéket, amelyet a panaszosnak megtérítettek, szüleik hagyatékába tartozónak kell tekinteni, amelynek a panaszos a törvényes örököse. Alapos tehát a panaszosnak az az igénye, hogy terhére, a köteles részének kielégítése fejében részére átengedett ingatlanok értéke után nem a visszterhes vagyonátruházásokra megállapított 5%-os, hanem a leszármazók öröklésére érvényes 1%-os illeték s ennek 20%-os pótléka állapíttassék meg, ami 3740 P után 37 P 40 fillér + 7 P 48 fillér = 44 P 88 fillér. Ezenfelül azonban a panaszost — az 1920:XXXIV. tc. 94. és 95. §-a értelmében — az ingyenes ingatlan-átruházási illeték is terheli, amely 1.5% s ennek 20%-os rendkívüli pótléka, összesen tehát 67 P ,32 fillér. Az ingatlannak 3740 P-re való értékelése ellen emelt kifogás azonban nem alapos, mert a panaszos ezt az értéket az illetékkiszabás céljára kifejezetten elfogadta. (2.039. számú elvi jelentőségű határozat. — 1940.) Külföldi bíróság előtt kötött bírói egyezség után határozati illeték nem jár. Ellenben azok az ingyenes szolgáltatások, amelyek az örökhagyó és a jogosult között a külföldi bíróság előtt kötött egyezségben történt kikötés alapján az örökhagyó hagyatékából teljesítendők. öröklési illeték alá esnek. Az az okirat, amelynek alapján a m. kir. adóhivatal a panaszos terhére örökösödési illetéket szabott ki, míg a királyi pénzügyigazgatóság az illetéki díjjegyzék 27. tétel c), bb., pontja alapján egyezségi illetéket tartott fenn — egy külföldön, külföldi bíróság előtt folytatott perben létrejött bírói egyezség. A bírói egyezség nem vonható az illetéki díjjegyzék 27. tételének a rendelkezései alá. Mert ezek a rendelkezések csak magánegyezségre vonatkoznak, míg a bírói egyezségről az 1914: XLIII. tc. 20., 39. és 47. §-ai intézkednek. Ezért a királyi pénzügyigazgatóság álláspontja téves. Az 1914:XLIII. tc. 20. §-ában szabályozott tulajdonképeni egyezségi illeték is a bíróság működésének az ellenértéke. A külföldi bíróság előtt létrejött bírói egyezség után, ilyen egyezségi illetéket Mgayarországon nem lehet kiszabni, épen úgy, amint külföldi bírói ítélet után sem szabható ki itt ítéleti illeték. Azonban az 1914:XLIII. tc. 39. és 47. §-ai eseteiben, a Sírói egyezség alapján az egyezségi illetéken felül, ingatlanvagyonátruházási, esetleg jogügyleti illeték is jár. Az 1914:XLIII. tc. 47. §-ában említett százalékos illeték kétségtelenül az ennek a törvénynek meghozatalakor érvény-