Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

108 67. §. — Az illetékek visszakövetelése. dékozott D. A. még a haszonélvezet megszűnte előtt meghalt s így az ajándék foganatba nem ment, önként megsemmisült és ezt a kérelmüket az elutasító határozattal szemben is fenntartják panaszukban. A panasz alaptalan. Minthogy ebben az esetben nem az ajándékozási jogügyletnek az ajándékozó D. I. és a megajándékozott D. Á. között új jogügylet kötése mellett történt visszavonásáról van szó, sem bírói ítélet az ajándékozási szerződést semmisnek nem mondotta ki és így az illetékszabályoknak sem 99., sem 100. §-a alapján illetéktörlésnek helye nem lehet, csak az a kérdés döntendő el, hogy abból az okból, mert D. A. nem élte túl az illeték esedékességének beálltát, követelhető-e az illeték? Minthogy azonban az örökösök az örökhagyó összes jogaiba és kötelezettségeibe lépnek, nyilvánvaló, hogy D. A. örökösei, sőt örököseinek örökösei is, amíg egyrészt magának az ingatlannak tulajdonába jutottak, addig másrészt a fizetési kötelezettség is őket terheli éppen azzal az esedékességgel, mint az eredetileg D. A.-t terhelte. Az a véletlen körülmény, hogy ebben az esetben D. A.-nak az lett az örököse, akit a haszonelvezet illetett, t. i. D. I., ezeken a jogi következményeken mitsem változtat, mert D. I. nem az ajándék visszavonásával, hanem mint maguk a panaszosok bizonyítják a becsatolt hagyatékátadó végzéssel, örökösödés jogcímen jutott az ingatlanok 1/3 részének tulajdonába. Panaszosok tehát nem ugyan saját személyükben, de mint D. I. örökösei az illeték szóbanforgó 1/3 részét ép úgy megfizetni tartoznak, mintha D. A.-tól ez az 1/3 rész egy harmadik személyre — nem D. I.-re szállott volna és ők ennek a harmadik személynek volnának örökösei, már csak azért is, mert a kincstárnak az ajándékozási illetékhez, a D. A. hagyatéka után előírt illetékhez és a D. I. hagyatéka után előírt illetékhez — 3-szor történvén vagyonátháramlás — törvényes igénye van és ezt az igényét ^z esedékesség akadályának megszűnte után jogosan érvényesítette. (523. számú elvi jelentőségű határozat. — 1903.) Az újabb gyakorlat eltérő s a haszonélvezettel terhelt ajándékozásoknál is az 1920.XXXIV. tc. 80. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint jár el. Az ingatlan vagyon átruházását tárgyazó jogügylet után kirótt illeték abban az esetben, ha a jogügylet teljesen foganatba nem ment ugyan, de a. szerző fél javára a tulajdonjog telekkönyvileg bekebeleztetett, a vagyonátruházási ügyletnek közös megegyezéssel történt visszavonása alapján nem törölhető és vissza nem fizethető, még akkor sem, ha a jogügylet bontó feltétel kikötése mellett köttetett.