Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
50. §. — Késedelmi kamatok. 99 50. §. K. K. H. ö. 31. §. (1) bekezdés k. pont; 700011937. M. E. sz. r. 1. §. Késedelmi kamatok. Az előzetes befizetés alá eső illetékre nézve a késedelmi kamat fizetési kötelezettség az illeték előzetes befizetésére megszabott határidővel veszi kezdetét. Az 1920:XXX1V. tc. 50. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályok szerint, ha a fél illetéktartozását a megállapított határidőben meg nem fizeti, a határidő utolsó napjától a befizetés napjáig késedelmi kamatot köteles fizetni. A késedelmi kamat mértékét az 1924:IV. tc. 2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a) melléklet B. I. pontjában foglalt törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 1924. évi 5001. P. M. sz. rerír delet 20. § (1) bekezdése 12%-ban állapította meg. — Az előrebocsájtott törvényes rendelkezések alkalmazása szempontjából a most felülvizsgált ügyben azt a kérdést kell eldönteni, hogy az illeték fizetési határidejének melyik időpontot kell tekinteni, az 1920:XXXIV. tc. 48. § (1) bekezdésében meghatározott, vagy pedig az 1923:XXXII. tc. 8. § c) pontjában a szerződésben kitüntetett vételár után járó vagyonátruházási illeték előzetes befizetésére megszabott határidőt. — A m. kir. közigazgatási bíróság az előzetes befizetés alá eső illetékre nézve az utóbb idézett törvényhelyen foglalt határidőt állapítja meg a befizetés határdejéül. — Ez a törvényes rendelkezés ugyanis a szerződésben kitüntetett vételár után járó illetek "Befizetését a jogügylet bejelentésére kitűzött határidőn belül az ennek fizetésére kötelezett fél feltétlen kötelességévé teszi. Ennek a rendelkezésnek pedig az az okszerű következménye, hogy a kötelesség elmulasztása a mulasztáshoz kapcsolt törvényes következményeket vonja maga után, vagyis a késedelmi kamatok fizetésének kötelezettségét a fizetési határidő lejárta után. — Az 1920:XXXIV. tc. 48. § (1) bekezdésében és az 1923:XXXII. tc. 8. § c) pontjában foglalt rendelkezések egymással nem ellentétesek. Az utóbbi a szerződés adatai szerint feltétlenül járó illeték haladéktalan befizetését biztosítja. Az első intézkedés pedig a szabályszerűen kiszabott illeték befizetéséről intézkedik, & a gyakorlatban akkor nyer alkalmazást, ha a kiszabás alapja nem a szerződés szerinti vételár vagy érték, hanem ezeknél nagyobb összeg. Ebben az esetben a befizetési határidő s az annak elmulasztásával kapcsolatos kamatfizetési kötelezettség csak a szerződési vételárt (vagy értéket) meghaladó érték után kiszabott illetékösszeg után jár. (1739. számú elvi jelentőségű határozat. — 1931.)