Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

íOt. §. — Illetéktörlés hatálytalanított jogügyleteknél. 81 hívott tanuk kihallgatásának elrendelése után, s közvetlenül a kihallgatás foganatosítása előtt egyezett bele a vitás jogügylet hatálytalanításába. Ily körülmények között valónak kell elfogadni az alperes eladónak a bírói egyezségben foglalt azt a beismerését, hogy meggyőződött arról, miszerint a szerződésen kívül álló közbenjáró által megtévesztve, a panaszosok a vétel tárgyára nézve tévedésben voltak, tehát vétlen és lényeges, vagyis oly tévedés forgott fenn, amely miatt az általános jogelvekhez képest az ügylet érvénytelennek nyilvánítandó., Ennélfogva a bíróság a megilletékezett adásvevési szerződésnek eredeti érvénytelenségét megállapítván, az attól előírt illetéknek és pótilletéknek törlését elrendeli. (876. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) Wí. §. Illetéktörlés: c) ingóságok iránt kötött jogügyleteknél. Ha a szerződésben vállalt kötelmi szolgáltatás nem teljesítése miatt a felek valamelyike kártérítési igényt érvényesít: a szerződés után járó illetékre nézve a szerződés megszűnésére alapított igényt nem lehet érvényesíteni. Az illetékszabályok 1. §-ának A) pontja szerint tárgya az illetéknek „minden jogügylet, amely a polgári törvények szerint jogokat alapít, átruház, erősít, megváltoztat vagy megszüntet", s az illetékszabályok 16. §-a értelmében a kincstár az illetékhez a jogügyletnek belföldön történt megkötésével (okirati illeték tekintetében az okirat kiállításával) szerez jogot. Az egész illetékjognak alapját tevő ezekből a szabályokból az következik, hogy, mert a kincstár az illeték követeléséhez a jogügyletnek belföldön történt érvényes megkötésével (illetve annak okiratba foglalásával) szerez jogot, a kincstárnak ezt a jogát a jogügyletnek további sorsa nem érinti s ennek folytán nem érinti sem annak módosítása, sem a jogügyletnek bármi okból való megszűnése, mert hiszen mindezek folytán a jogügylet nem válik érvénytelenné, hanem csupán részben vagy egészben hatálytalanná. Az illetékjognak ez alól az alapvető szabálya alól a magyar illetékjognak az 1850. évi császári pátenssel életbeléptetett eredeti szabályozása nem is tett kivételt, s azt — nyilvánvalóan méltányosságból — csupán az 1868:XXIII. tc. 12. §-ának az ill. szab. 101. §-ába felvett határozmánya rendelte el, kimondván, hogy: „ha ingóságok iránt kötött kétoldalú szerződések a jogügylet teljesítése és foganatosítása előtt tökélettesen és végkép megszűnnek s ez a jogügylet meghiúsulásától számítandó 30 nap alatt hitelesem igazoltatik, a jogügylettől 6