Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

97. §. — Pénzben fizetendő illetékért kezesség. 71 előtt való felhasználása, a benne foglalt jogügyletre nézve megállapított illetéknek — az illetékszabályok 23. §. 2. pontjában megszabott határidőben és a 40. §.2. pontjában meghatározott módon, illetőleg arra való tekintettel, hogy az illeték az 50 K-t meghaladta, az 5. §. 2. b) pontja értelmében akár bélyegjegyek használása, akár készpénzben való fizetés által teljesítendő — lerovására vonatkozó kötelezettséget feltétlenül megállapította s ez a kötelezettség kizárólag azt terheltei, aki a feltételes illetékmentes kereskedelmi levelet az illetékkötelezettséget megalapító használatba vette. Minthogy azonban ez a fél külföldi lévén, az államkincstár által az illeték megfizetésére nem szorítható, minthogy továbbá az illetékszabályok 94. §-ának 1. pontja szerint mindazok, kik másnak nevében feltételesen illetékmentes külföldön kiállított irományt illetékkötelezettséget alapító használatba vesznek, az illeték lerovásáért a 89—93. §-okban megjelölt személyeken kívül, ezekkel egyetemlegesen kezeskednek, illetőleg őket oly illetékköteles okiratokra nézve, melyektől az illeték nem bélyegjegyek felhasználása, hanem készpénzfizetés által rovatik le, a 97. §. 1., illetve 95. §. 1, pontja értelmében, az egyetemleges kezesség erre az illetékre nézve is terheli, minthogy végül a szóbaníorgó kereskedelmi levélnek alaki hiánya, illetőleg a megrendelések visszavonása, annak a bíróság előtt való használása által megalapított illetékköteles minőségét meg nem szüntethette, ki kellett mondani, hogy a panaszos által külföldi peresfele nevében bíróság előtt használt feltételesen illetékmentes kereskedelmi levél ezen használás által illetékkötelessé vált és hogy az abban a levélben foglalt jogügylettől járó illetéket az egyetemleges kezesség alapján, a panaszos tartozott megfizetni. Minélfogva a panaszost a szóbanforgó illeték megfizetésére kötelezni kellett. (493. számú elvi jelentőségű határozat. — 1903.) Az illetéknek a fizetésre elsősorban köteles részvénytársaságtól való behajthatatlansága bizonyítására a községi elöljáróság nemleges zálogolási jegyzőkönyve és az arra vezetett vagyontalansági bizonyítvány nem elegendő, hanem szükséges annak az igazolása is, hogy az illeték a részvénytársaság felszámolásának keresztülvezetése útján sem nyert kielégítést. Nem lehetett a panasznak iejgészben helyet adni, mert a panaszost a panaszolt részvénykibocsátási illetékért, mint nem vitásan igazgatósági tagot az ill. szab. 97. §-ának 5. pontja értelmében kezesség terheli. Minthogy azonban a kezesség érvényesítésének előfeltétele, hogy az illetéknek az elsősorban kötelezettől való behajt-