Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

68 95. §. — Pénzben fizetendő illetékért kötelezettség. kedése vagy valamely ügyletkötésben, vagy okirat kiállításában való részvétele szolgáltatja a kincstárnak az illeték kiszabására a jogalapot, s ez a közvetlen ténykedés — ügyletkötésben vagy okirat kiállításban való részvétel — az alapja a másodsorbani fizetési kötelezettségnek is. Ebből következik, hogy a másodsorbani fizetési kötelezettség tulaj donképen készfizetői, vagyis egyetemleges kötelezettség, amelytől az egyetemlegesség dacára, mégis, sorrendi, tehát olyan eltérést engednek meg a pénzügyi törvények, amilyet a magánjogi szabályok az egyetemlegesség keretében egyáltalán nem ismernek. Hogy ez így van, annak egyes pénzügyi törvények és szabályok határozottan kifejezést is adnak. így pl. az 1914:XLI11. tc. 55. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint azt a felet, aki az illetékkiszabás alapjául szolgált határozat szerint valamely értéket nyert, az illetékért másodsorbani fizetési kötelezettség terheli az esetre, ha az illetéket vagy annak egy részét a fizetésre elsősorban kötelezett féltől behajtani nem lehetett. A másodsorbani fizetésre kötelezeti ez alól a kötelezettség alól a törvény kifejezett rendelkezése szerint is csak egy esetben, akkor menthető fel, ha igazolja azt, hogy a neki megítélt értéket nem kapta meg, vagy abból annyihoz sem jutott, amennyi a megállapított költségek után az illetéket fedezné. Nem enged tehát a törvény felmentést a behajtás körüli mulasztás esetére sem. Ugyanilyen szellemű rendelkerzést és magyarázatot tartalmaz az 1920:XXXIV. tc. 22. §-a és az ei törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 40.000. sz, utasítás 10. §-a is, amely kifejezetten is készfizetői kezességről rendelkezik, amire tekintettel a kincstár nem is volna kötve ahhoz, hogy a kezes ellen csak akkor forduljon, ha az elsősorban fizetésre kötelezettől a behajthatatlanság igazolva van, hanem joga volna ahhoz is, hogy az elsősorban fizetésre kötelezett késedelmeskedése esetén is a kezes vagy a másodsorban fizetésre kötelezett ellen fordulhasson. Ennek dacára mégis utasítja az állampénztárakat hogy a fizetési sorrend betartására gondosan ügyeljenek. Nyilvánvaló, hogy az illeték kiszabásának alapjául szolgált ténykedésben, ügyletkötésben vagy okirat kiállításában résztvevő feleket a törvény, ugyanazon az alapon, amelyből kifolyólag a fizetési sorrendet megállapította, az egyetemleges fizetési kötelezettséget is kimondhatta volna és a felekre bízhatta volna, hogy az egymás közötti viszonylatban az illetékfizetési kötelezettséget egymás között rendezzék. Ezekből pedig az következik, hogy a fizetési kötelezettség tulaj donképen egyetemleges és a fizetési sorrend megállapítása a másodsorbani fizetésre kötelezettel szemben csak kedvezmény. A másodsorban fizetésre kötelezettnek a fizetésre kötelezettségére az alap nem az elsősorban