Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

56 89. §. — Bélyegilletékért kötelezettség. tott okirat (III. szab. 1. §. A) 3. pont) az illeték tárgya és ezek tekintetében ezeknél a pontoknál külön rendelkezik és külön rendelkezik a 95. §. 4. pontjában azok felől a kétoldalú jogügyletek felől, amelyeknél maga az ügylet (111. szab. 1. §.' A) 1. pont) esik illeték alá. A kétoldalú jogügyletek felől kiállított okiratokra nézve az 111. szab. 89. §. a), illetve 96. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezések szerint az okirat kiállítója és elfogadója az illeték fizetésére egyetemlegesen lévén kötelezve, ezeknél a jogügyleteknél asz érződő felek — az illeték fizetésére vonatkozó másirányú megállapodásai ellenére is — a kiállító és elfogadó fizetési kötelezettsége sortartás nélkül egyetemleges s a felek ilyen megállapodásai ennélfogva a kincstárral szemben nem érvényesek s csak a felek közt állapítanak meg kötelezettségeket. Az illetékszabályok 95. §-a 4. pontjában a kétőldalúlag kötelező jogügyletekre vonatkozólag foglalt ama rendelkezésnek, „miszerint mind a két szerződő fél egyetemlegesen, de ha az egyik fél az illeték fizetését magára vállalta, elsősorban ez" köteles az illeték fizetésére, a sortartást megállapító része már az illetékszabályoknak 1882. évi összeállításában bennfoglaltatott. Ennek megfelelő gyakorlatot követett és követ ma is a bíróság, amennyiben a sortartás nélküli egyetemleges fizetési kötelezettséget csak azoknál a kétoldalú jogügyleteknél állapította meg, amelyek okirati illeték alá esnek. Ennek a 4. pontnak a rendelkezései azonban ma már alkamazásba nem jöhetnek, mert az ill. szab. 1. §-ának A) 1. pontjában meghatározott ügyleti illeték alá eső kétoldalú jogügyletekre nézve a fizetési kötelezettséget az 1920:XXXiV. tc. vonatkozó és nem vitás rendelkezései újból szabályozták. (204. számú jogegységi megállapodás. — 1933.) Az ingók árveréséről felvett jegyzőkönyvnek bélyegben lerovandó illetékét csak a végrehajtatótól, annak pénzben fizetendő illetékét pedig, egyetemleges kötelezettséggel, mind a végrehajtatótól, mind az árverési vevőtől lehet követelni. Helyes a panaszosoknak az az érvelése, hogy az illetékdíjjegyzék 7. tételének az „Árverési: jegyzőkönyvek" vezérszava alatt levő része már nincs hatályban. Az 1918. XI. tc. 62. §-a az árverési vételekről új intézkedést tett, s 115. §-a hatályon kívül helyezte azokat a korábbi törvényes szabályokat, amelyek addig az ebben a törvényben újraszabályozott vagyonátruházási illetékekre vonatkoztak Ez a törvény még az ingóknak visszteher mellett való átruházását is vagyonátruházási illeték alá tartozónak tekintette, ami az 1. §. rendelkezéséből nyilvánvaló.