Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

50 54. §. Egy okiratban több jogügylet. haladó 18.466 forint 66 krajcárnak öthatod része, azaz 15.388 forint 88 krajcár, amely után az illeték kiszabatott, öthatod része után azért, mert a törlési engedélyt aláírók csak öthatod részben voltak jogosítottak. Ezekből kiderül, hogy az a 15.388 forint 88 krajcár, melyre vonatkozólag a törlési engedély kiadatott, tulajdonkép bizonyos eshetőségre kikötött kötbér volt, mivel^ pedig az ennek biztosításául szolgáló zálogjog nem tartozási követelésre vonatkozott miért is a törlési nyilatkozattal jog megszüntetve nem lett, mert a jog a szerződésen alapult s megszűnt azzal a ténnyel, hogy az életjáradékosok mind elhaltak s így a kötbérrel sújtani szándékolt mulasztás már be nem állhatott; minthogy továbbá az illetékszabályok 54. §-a szerint az oly kikötések, melyek a szerződésben elvállalt kötelezettségek biztosítására tétetnek, ha a főügylet iránti okiratba foglaltatnak, az illeték megszabásánál számításba nem vétetnek, amiből következik, hogy ez az elv biztosítékoknak ily körülmények közt való megszüntetésére is alkalmazandó, a panasznak helyet kellett adni. (359. számú elvi jelentőségű határozat. — 1901.) Sorsjegyek közös vásárlására alakult csoportot az eladóval szembeni jogviszonyban egy szerződő félnek kell tekinteni, miért is a vételi illeték alapja a vételárnak együttes összege. A panasz tárgyává tett különbözeti illetéket sorsjegykönyvecskék után írták elő, amelyeken a társaság 1371 forint 25 krajcár illetéket rótt le a kincstár által követelt 1575 forint 50 krajcár illetékkel szemben. A különbözet annak folytán áll erő, hogy míg a társaság a sorsjegyek vásárlását egy jogügyletnek tekinti, s a III. fokozat szerint járó illetékeket a vételár együttes összege után rótta le, addig a pénzügyi hatóság az ügyletet annyi külön-külön ügyletnek tekinti, ahány tagja van a társaságnak, s a vételár összegét a tagok száma szerint felosztva, ezeknek az alapulvételével követeli, az ennek folytán nagyobb összeget eredményező illetéket. A pénzügyigazgatóság álláspontjának az az alapja, hogy az alkalmi egyesülés, mint magáéi jogi társaság nem jogi személy, vagyis nincs a tagoktól különálló jogi léte. Ennek az egyébként helyes felfogásnak azonban az adott vételi ügylet szempontjából nincs ügydöntő jelentősége, tekintve, hogy valamely jogügylet nem aszerint minősül egy, vagy több jogügyletnek, hogy a szerződő vevők vagy az eladók jogilag egy személynek minősülnek-e vagy sem, hanem hogy a vétel tárgya tekintetében egymással közösségben szereztek-e jogot, avagy mindegyikük külön-külön szerzett jogot a vétel külön-külön tárgyára. Minthogy a tényállás szerint a csoport mint ilyen vá-