Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

40 52, §, b) — Konverzió illetékmentessége. mellett a vevőnél hagyatik, jelzálogkölcsönné válik, amivel olyan természetű jelzálogadósság keletkezik, mintha az külön kötelezvény alapján köttetett volna meg. Az ily adósságok konvertálásától tehát a törvényes illetékkedvezményt elvitatni nem lehet. Minthogy pedig a felterjesztett iratokból kitűnik, hogy a fellebbező által a m. földhitelintézettől felvett új kölcsön kamatlába 4%-ot tesz, míg a b.-i két bankintézetnél fennállott régi jelzálogkölcsöntartozások után 5% kamat volt fizetendő, ennélfogva kétségtelen, hogy ezen konvertált régibb tartozások után. megilleti fellebbezőt a törvényes illetékkedvezmény. (13. számú elvi jelentőségű határozat. — 1897.) Az 1881 :LXX. tc.-ben biztosított illetékmentesség kedvezménye igényelhető a vételárhátralékból eredő jelzálogköveteié® átváltoztatásánál is, ha a vételárhátralék jelzálogkölcsönné változik. A m. kir. pénzügyigazgatóság 20,000 K-ra vonatkozólag az 1881 :LXX. tc.-ben gyökerező illetékmentességet azért tagadta meg, mert ez az összeg nem kötelezvényen alapuló kölcsönnek, hanem vételárhátraléknak felel meg, amely után annak idején sem II. fok., sem 0.7%-os bejegyzési illeték nem fizettetett. A bizonyító eljárás során beszerzett telekkönyvi iratok mellett hiteles másolatban fekvő adásvételi szerződésből kitűnik, hogy a 20.000 K vételárhátralék évenként 2000 K-s részletekben 6% kamatozás mellett volt fizetendő és az nemcsak a megvett ingatlanokra, hanem a vevők, panaszosok más ingatlanaira is zálogjogilag biztosíttatott. A d.-i 3479. számú terekjegyzőkönyv C. lapján a 11. tétel alatti bejegyzésből és abból a tényből, hogy a vételári részletek az eredeti megállapodástól eltérőleg nem fizettettek le, hanem külön nyilatkozat alapján, a bekebelezett költségbiztosítékkal is megerősítve, több mint 10 év múlva egész összegükben ma is fennállanak, — nyilvánvalóan következik, hogy az itt szóbanforgó hitelezett vételár nemcsak magánjogilag esik egyenlő tekintet alá a kölcsönből eredő követelésekkel, de az illetékmentességet engedélyező törvény által elérni kívánt célok és okok mindegyike az így hitelezett és állandó jellegű adósságként jelentkező vételárnál is fennforogván, — illetékszabás szempontjából nincsen elfogadható indok arra, hogy az illetékmentesség csak azért tagadtassék meg, mert a követelés eredetileg nem pénzben leszámolt kölcsönből származott. Minthogy a nem vitás tényállás szerint a 20..000 K után 6% kamat volt fizetendő, az új kölcsön pedig kizárólag 51^%-kal kamatozik, az 1881 :LXX. tc. feltételei tehát fennforognak. Minthogy az eredetileg is Illetékmentesnek elfogadott 7000 K-át és a 20.000 K-át az új 34.000 K kölcsönből levonva, II. fokú illeték alá 7000 K esik, a szerződő felek között köí let létesül, vagyis éppen