Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
52. §. b) — Konverzió illetékmentessége. (az 1868. évi H. ö. 60. §-ának a) pontjával), nem torzította, sőt inkább erősítette a szóhangzat szerint való értelmét, amely a körülírt módosító ügyleteknek nem az alapügyleti tartalommal elegyült alapon, hanem a különvett, saját tartalmuk alapján való illetékezésére utalt, amint ugyanez következik abból is, hogy az illetékszabályok 1. §-a az illetéktárgyak felsorolása körében a jogokat változtató ügyleteket külön említi. Memcsak a mai tételes jogban nincs tehát alapja annak a felfogásnak, hogy a bér vagy haszonbér öszegének módosítása az illeték szempontjából ügyletújításként lenne minősíthető, hanem az sem mutatható ki, hogy ilyen minősítésnek a megelőző jogállapot szerint helye lett volna. (271. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) 52. §. b) Konverziós kedvezmények. A „Budapesti Róm. Kath. Egyházközségek Központi Tanácsának Pénztárá',-t az 1881. évi LXX. tc. 1. |-a alá tartozó közpénztárnak kell tekinteni. A panaszosnak azt a kifogását, hogy a panaszos által kiállított szóbanforgó kötelezvényt az illeték díjjegyzék 79., tétele a) pontja értelmében tárgyi mentesség és az azt elfogadó egyházi vagyon igazgatóságát pedig az illeték díjjegyzék 85. tétele 2. pontja értelmében személyes mentesség illetné, a bíróság nem találta alaposnak, mert az 1930. évi október hó 14-én kiállított kötelezvény szerint a panaszos egyházközség 25.500 pengőt kamatmentes köcsönképpen vett fel a B.-i Róm. Kath. Egyházközségek K. T. pénztárából, és e kölcsöntartozásnak 1931. július 1-től kezdődő évi 2500 pengős részletekben való visszafizetésére kötelezi magát, a tartozás biztosítására leköti egyházi adó bevételeit, amelyek a nevezett Központi Tanács által kezeltetnek és annak pénztárába befolynak, továbbá leköti jelzálogul a kötelezvényben megjelölt ingatlanát; a kötelezvény tehát a kölcsönt nyújtó és az azt felvevő egyházi hatóságok magánjogi viszonyát tárgyazza, és így nem csupán az ezen hatóságok számára előírt kezelés végett bizonyíték céljára szolgáló okirat, sem pedig nem olyan okmány, amelyet az egyházi vagyon igazgatóságai a reájok bízott célokra állítanak ki. Helytálló azonban az a kifogás, hogy az 1881 :LXX. tc. alapuló konverziós illetékkedvezmény tévesen tagadtatolt meg a rendelkező részben körülírt okból a szóbanforgó kötelezvénytől, mert a B.-i Róm. Kath. Egyházközségek Központi Tanácsa pénztára, amelybe az általa kezelt egyházi adók befolynak, számadás alatt áll, és a felsőbb egyházi hatóság által