Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

69. tétel — Másolatok. 193 a felek az eredeti okirat előmutatásával nem bizonyítják, hogy az eredeti okirat után az illetéket lerótták. A közigazgatási bíróság 294. számú jogegységi megállapodásában azx is kimondotta, hogy valamely okiratnak részleges másolata, vagy valamely beadványban részben való idézése is, a lemásolt, illetve idézett részlet erejéig jogot ad a kincstárnak az illeték követelésére. De bizonyos az is, hogy mert a részleges vagy teljes okiratmásolat az eredeti okiratot van hivatva részben vagy egészben helyettesíteni, nem lehet illetéket követelni olyan irat után, amely azért valótlan, mert azt aláírással el nem látott eredeti iratról, tehát nem okiratról másolták. A szóbanlévő illetéket — a hivatalos lelet szerint — az A. Ö. és B. M. között 1924. évi március hó 22-én létrejött társasági szerződésnek az után a „kivonatos másolata" után követelik, amelyet B. M. a b.-i kir. ügyészséghez 28.489/1929. sz. alatt beadott észrevételéhez 1929. évi április hó 2-án becsatolt. A szóbanlévö másolat valóban nem tünteti" fel a feleknek az aláírását, de ez a körülmény nem bizonyítja, hogy az eredeti okirat nélkülözi a felek, vagy azok valamelyikének az. aláírását, mert a másolat csak részleges'. Az a körülmény azonban, hogy B. M., a másolatot beterjesztő beadványában kinyilatkoztatta, hogy: „A Ö.j-vel az ide I. alatt másolatban csatolt, 1924. március hó 22-én kelt szerződést kötöttem", vagyis a másolatról hiányzó aláírást beadványában pótolta, s ezzel annak tartalmát, az azt kísérő okiratban kiegészítette: a panasznak semmivel alá nem támasztott tagadásával szemben megnyugtató módon bizonyítja, hogy a részleges másolat olyan eredeti okiratról készült, amelyen a panaszos aláírása rajta van. Ez egyébként a másolatnak, az eredeti okirat létét bizonyító célzattal történt bemutatásából is következik. (1998. számú elvi jelentőségű határozat. — 1939.) A kereskedelmi levélnek a feltételes illetékmentessége abban az esetben is megszűnik, ha a levél tartalmát valamely beadványban vagy tárgyalási jegyzőkönyvben idézik. De ha a levél tartalmát nem egészben, hanem csak részben idézik, akkor a mentesség megszűnése csak az idézett részlet tartalmának alapulvételével járó illetékösszeg erejéig áll b( (294. számú jogegységi megállapodás. — 1937.) Ha a perben a feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek egyszerű másolatát használják fel anélkül, hogy azon az illeték lerovását igazoló bizonyítvány volna, nemcsak az egyszeres, hanem a felemelt illeték is jogosan követelhető. A panaszt az azzal megtámadott határozatban felhozott okokból és azért utasították el, mert a beszerzett periratokból, 13