Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

67. tétel. — Letétek. Letétek. Oly esetben, midőn a biztosító intézet a biztosított esemény bekövetkezésekor esedékes szolgáltatási összeget a vétbizonyítvány után járó 1%-nyi illeték lerovása mellett bírói letétbe helyezi és a bíróság ezt az összeget a jogosultaknak kifizeti, ezen bírói letét átvétele után a II. fokozatú illeték nem követelhető. A biztosító intézetekre a biztosított esemény bekövetkezésekor háruló kötelezettségek kiszolgáltatásáról szóló vétbizonyítványok után az 1883:VIII. tc. 4. §-ában foglalt rendelkezések szerint 1%-os illeték rovandó le. Ezen illeték az idézett törvény 8. §-a szerint, készpénzben fizetendő. Az adott esetben az esedékes szolgáltatást a biztosító társaság azon okból, mert az örökösök igazolva nem voltak, bírói letétbe helyezte és a vétbizonyítvány 1%-nyi illetékét levonva, ezt beszállította. A bírói letétbe helyezett összeg az örökösök igazolása után, ezeknek mint jogos tulajdonosoknak a II. fokozat szerinti illeték lefizetése mellett kiadatott. Nem szenved tehát kétséget, hogy a biztosító társaság az örökösök jogos tulajdonát képező összeget tulajdonképpen ezek kezéhez fizette ki é? a bíróság a társaság által teljesítendő szolgáltatásnak a jogosított tulajdonosok kezéhez való juttatásának eljárásában csak közvetítő szerepet játszott. Minthogy pedig a fentidézett törvény rendelkezései szerint a szolgáltatás után járó és készpénzben lerovandó illetéket az összegnek bírói letétbe helyezésekor beszállították és a jogos tulajdonosoknak a tőlük levont illetéknél nagyobb illetéket fizetni akkor sem kellett volna, ha a szolgáltatást közvetenül a biztosító intézettől vették volna fel, s végül minthogy a panaszosok a jogos tulajdonukat képező összeg birtokbavétele folytán a vétbizonyítvány után járó illetéknek kétszeres megfizetésére nem kötelezhetők, a panasznak helyet kellett adni. (856. számú elvi jelentőségű határozat. — 1909.) Ha az adósnak több ingatlanán jelzálogilag biztosított ugyanazt a követelést az egyik ingatlan árverési vételárából már kiegyenlítették, s ez alkalommal a kifizető adóhivatal az illetékdíjjegyzék 67. t. B) pontjában meghatározott állandó összegű nyugtailletéket levonta, a jelzálogjognak a többi ingatlanról való törlését kérő beadvány után, az illetékdíjjegyzék 92. tételének első bekezdése alapján: csak állandó összegű okirati illetéket lehet követelni. (1921. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.) Indokolás az itt. dtjj. 92. tételénél.