Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

118 157. ,§. — Biztosítás, behajtás, elévülés. Ha ugyanarról az illetékről kezességre, majd közvetlen fizetési kötelezettségre alapított fizetési meghagyást adnak ki, a behajtás elévülése szempontjából a második fizetési meghagyást nem lehet az első fizetési meghagyással megkezdődött behajtási elévülést félbeszakító megintésnék minősíteni, hanem az elévülést mind a két fizetési meghagyásra nézve külön-külön kell elbírálni. (1972. számú elvi jelentőségű határozat. — 1938.) Indokolás a K. K. H. Ö. 91. §-ánál. Az elévülési határidő lejárta után az 1887 :XLV. tc. 19. §-a alapján pótilleték nem követelhető. Az 1883:XLIV. tc. 90. §-a szerint az illeték mindig az ott meghatározott időpontoktól számított 5 év alatt évül el. E rendelkezés szerint tehát az, elévülés kezdő és végpontjai tekintetében nem tesz különbséget, vájjon a kir. kincstár az öt megillető egész követelését egyszerre egy összegben érvényesítheti, vagy pedig követelése egy részének megfizetésére a felet utólag hívja fel. Ennélfogva az idézett törvényszakaszban meghatározott kezdőponttól számított öt év lejárta után már pótilieték sem követelhető, mert a pótilleték nem valamely később keletkezett új követelés, hanem csak egy része annak az illetéknek, amelyhez a kir. kincstárnak már eredetileg joga volt, s csak később történő előírásának jelzéséül nevezi ezt a törvény pótilletéknek, továbbá mert az 1887:XLV. tc. 19. §-a a pótilleték tekintetében az általános elévülési időt nem változtatta meg, s nevezetesen az a rendelkezése, hogy két éven túl a pótilletékről fizetési meghagyás nem kézbesíthető, nem jelenti azt, hogy két éven belül az általános szabályok szerint már elévült illetékrész is követelhető, hanem azt, hogy a fizetési meghagyás, illetve fellebbezés feletti határozat kézbesítésétől számított két évnél később még el nem évült illetékrész sem követelhető. Ennélfogva a m. kir. adóhivatallal már 1900 márc. 13-án közölt bejegyzéstől, a kir. pénzügyigazgatóságnak csak 1905 szept. 5-én kelt végzése alapján előírt pótilletéknek a törlését el kellett rendelni. Az eredetileg előírt illetéknek a törlését a panaszos azért kéri, mert bejegyzett követelésére a jelzálogtárgyból fedezet nem jutott s mert a bejegyzés peres úton érvénytelenség okából töröltetett is. Minthogy az illetékszabályok 1. §. C. 5. pontja szerint a bejegyzési illeték a telekkönyvbe való bejegyzéstől s nem a bejegyzéssel biztosított követelésnek behajtásától jár, s minthogy az illetékdíjjegyzék 16. tételének 1. jegyzete szerint a bejegyzési illeték csak akkor törölhető vagy téríthető vissza, ha a bejegyzés felfolyamodás folytán megszüntettetett, s világosan kimondja e jegyzet azt is, hogy az esetben, ha a bejegy-