Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

116 157. §. — Biztosítás, behajtás, elévülés. főadóssal szemben elévült követelésre nézve a kezesek köte^ lezettsége is megszűnt. A kérdéses illetékek a „K. gazdasági gépgyár és vasöntöde rt." cég alkalmazottainak 1910., 1911. és 1912. évben járt járandóságai után az fll. díjjegyzék 89. tétel VIII. pontja értelmében készpénzben befizetendő nyugtailletékek. — Ezekért a panaszosok, mint a rt. igazgatóságának volt tagjai, csupán az illetékszabályok 97. §. 5. és 6. pontja alapján, mint kezesek vonhatók felelősség alá, — Az illetékdíjjegyzék 89. tétel VIII. pontja szerint a rt, ezeket az illetékeket minden év lejártával 14 nap alatt kellett hogy beszállítsa. — A panaszosoknak mint kezeseknek a kötelezettsége tehát csakis azokra az illetékekre terjed ki, amelyeknek beszállítására előírt időben ők még igazgatósági tagok voltak. — Az iratok közt levő cégrjegyzékkivonatból megállapítható, hogy V. E.-nek 1910. dec. 16-án megszűnt az igazgatósági tagsága. Ennélfogva ő már az 1910. évi nyugtailleték beszállításáért sem felelős, mert azt csak 1910. dec. 31-ike után kellett volna beszállítani, amikor ő már nem volt igazgatósági tag. Annál kévésbbé felelős az 1911. és 1912. éviekért. — Az id. Sz. E. igazgatósági tagsága 1912 ápr. 19-én, a K. A.-é pedig 1912 júl. 16-án szűnt meg, tehát ők az 1912. évi nyugtailletékért már ezért se felelősek. De K. A.-nak és id. Sz. E.-nek az 1910. és 1911. évi nyugtailletékekre fennállott felelőssége is megszűnt, mert az iratokból megállapítható, hogy az illetékért elsősorban felelős s időközben felszámolás alá került rt. részére a fizetési meghagyást dr. J. Sz. L.-nak, mint a felszámolóbizottság elnökének, még 1914 okt. 12-én kézbesítették s az ellen a rt. részéről fellebbezés nem adatott be, miért is vele szemben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. Tekintve, hogy a fizetési meghagyás ellen jogorvoslattal élő kezesek csupán a fizetési kötelezettségük ellen emeltek kifogást s így az ő jogorvoslatuk az elsősorban felelős rt. kötelezettségét nem érintette. — A m. kir. közigazgatási bíróság által elrendelt kiegészítési eljárás során beszerzett kir. adóhivatali jelentésből az állapítható meg, hogy az illeték behajtása iránt 1925 máj. 12. előtt az egyenes adóssal szemben sem történi semmi intézkedés. — Ennélfogva az illeték behajtása az azért elsősorban felelős egyenes adóssal szemben az 1912:LIII. tc. 37. §. 2. pontja értelmében elévült. — Minthogy pedig általános jogszabály az, hogy a főadóssal szemben elévült követelésre nézve a kezesek kötelezettsége is megszűnt, a panaszosok pedig az elévülés iránti kifogást felhozták, — reájuk nézve a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1636. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.)