Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
§. — Fellebbezési határidő. 113 érvényesítése előtt vagy azzal egyidejűleg tudomást szerezzenek arról, hogy velük szemben a kincstár milyen címen, milyen összegű közadókövetelést támasztott, de ez nem fizetési meghagyás kézbesítésével, hanem kötetlen alakú, más meghatározott cselekmény (adóívbe beírás, a kö'zadó alanya által kiszámított közadókra vonatkozó bejelentésbe foglalt tartozásnak követelésként megállapítása és befizetési lap kiszolgáltatásával való közlése, az illeték alapját tevő járandóságból való levonás és beszállítás, stb.) foganatosításával történik. JNem kétséges, hogy az ezeknek a közadóknak követelhetését megalapozó cselekmények, mint jogi tények éppen olyan joghatályosak, mint a fizetési meghagyással érvényesített közadók tekintetében a fizetési meghagyásnak a kézbesítése, s bizonyos az is, hogy a közadók megfizetésére ilyen módon történt kötelezéssel szemben, az érdekelt felek, az őket fizetésre, vagy a fizetés jellegű levonás tűrésére kötelező cselekménytől ikeizdődőlegi számítandó jogorvoslati határidőn belül, éppen úgy élhetnek jogorvoslattal, mint ahogy élhetnek abban az esetben, amelyben őket a közadók megfizetésére az a jogi tény kötelezi, hogy részükre fizetési meghagyást kézbesítettek. azt kimerítik: az arra megállapított határidő leteltével a követelés jogerőre emelkedett, s annak jogosságát többé vita tárgyává tenni nem lehet. Ellenkező felfogás azt jelentené, hogy a nem fizetési meghagyással követelésbe vett közadók soha nem v emelkednek jogerőre, aminek a feltételezésére a közadók jogerőre emelkedését szabályozó törvényes határozmányok még támpontot sem nyújtanak. A panaszos által képviselt csődtömeg elhalt tulajdonosa azokban az időpontokban szerzett tudomást a kincstár illetékköveteléseiről, amikor a nyugta- és szerződési illetékek összegeivel csökkentett járandóságait kezeihez az OTI kifizette. Az ettől az időponttól számított jogorvoslati határidőn belül az említett illetékalanynak joga volt ahhoz, hogy vitassa a kincstár részére való beszámítás céljára történt illetékelőírás, beszállítás illetve elszámolásnak a jogosságát és a helyességét. Minthogy ezt meg nem tette, a kincstár által követelésbe vett illetékek jogerőre emelkedtek, jogerősen megállapított közadókat pedig, a K. K. H. Ö. 32. §-ának (2) bekezdése értelmében nem lehet visszatéríteni. Az a körülmény, hogy az OTI által történt levonásban jelentkező illetékmegállapítás nem volt szabályszerű, az illetékek jogerőre emelkedésének szempontjából közömbös, mert az szabálytalansága dacára is megállapítás marad, akárcsak a fizetési meghagyással való netán szabálysértéssel történt nem veszik igénybe, avagy 8
