Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

108 Í48. §. — Fellebbezési határidő. módon érvényesített követelés eseteiben is tudomást szereztek arról, hogy velük szemben a kincstár milyen címen, milyen összegű közadókövetelést támasztott, s ez az érvényesítés éppen olyan joghatályos, mint a fizetési meghagyással kötelező közadókövetelések tekintetében a fizetési meghagyásnak a kézbesítése: a nem fizetési meghagyás kézbesítésével érvényesített közadóknak a jogosságát is csak a rendes jogorvoslati határidőn belül lehet vitatni. Ebben a határozatában kimondotta a bíróság azt is, hogy ezt a szabályt abban az esetben is alkalmazni kell, ha a közadót már befizették s ennekfolytán annak a jogosságát a felek visszatérítési kérelem alakjában vitatják, mert a felek részére jogorvoslatot biztosító jogszabályok nem tesznek különbséget abban a tekintetben, hogy azokat a közadókat, amelyeknek a jogosságát vitatják, már befizették-e vagy sem, s mert ez a körülmény a jogosság szempontjából amúgy is közömbös. A bélyeggel lerovandó vagy leróható illeték (vagy az ugyanúgy lerótt más közadó) a közszolgáltatásoknak nem különleges tárgyú válfaja, hanem egy bizonyos tárgyú közszolgáltatás tekintetében meghatározott szolgáltatási mód (eljárási szabály), mint ahogy csupán lerovási mód ugyanannak a közszolgáltatásnak pénzfizetéssel, vagy a járandóságból való levonás tűrése útján való teljesítése. A vagyonátruházási, okirati, törvénykezési, illetve közigazgatási illetéket meghatározó jogszabályok a vonatkozó illetéknek a tárgyát, alapját, mérvét és alanyait — a törvénykezési illetékek tekintetében perrendi okokból létesített kivételektől eltekintve — egységesen, arra tekintet nélkül állapítják meg, hogy a lerovás mikéntjét meghatározó alaki jogi szabály a közszolgáltatást — gyakorlati, illetve célszerűségi szempontból — pénzfizetéssel, levonás tűrésével avagy bélyegjegyeknek használatával rendeli teljesíteni, sok esetben úgy, hogy az illeték alanyának szabad választására bízza, hogy a lerovási módozatoknak melyikét kívánja igénybevenni, ami egymagában is bizonyítja, hogy az illetéknek (vagy más közszolgáltatásnak) pénzben vagy bélyegben lerovása a közszolgáltatás jogi természetét nem érinti. De nem érinti a különböző módon lerovandó vagy leróható illetéknek (közadónak) ezt az azonosságát az a körülmény sem, hogy a kincstár a pénzbefizetéssel lerovandó illetéket (közadót) rendszerint fizetési meghagyás kibocsátásával követeli, ellenben a bélyegben járó illeték (közadó) alanyait a lerovásra a legtöbb esetben csak a törvény parancsa kötelezi, s annak teljesítésére a kincstár a feleket esetenkint (rendszerint) sohasem kötelezi, mert ez a különbözőség a dolog természetében rejlik: azokban az esetekben, amelyekben a kincstár az illetéknek a meghatározását (kiszámítását), vagyis a ki-