Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. i. §. 3. p. — Belföldön lakó külföldi 3 állampolgárok adókötelezettsége. Az ügyfél 1914. évi augusztus hó elsejétől kezdve tartózkodik állandóan B.-n, ennélfogva az ügyfél 1915. évi augusztus elsejétől kezdve összes jövedelme után adókötelessé vált és az 1915. évi jövedelem után az 1909. évi X. tc. 24. §-a alapján megállapítandó adótétel öttizenketted részét köteles viselni. Már az 1916. évi jövedelemadó egész összegéért felelős az ügyfél, mert ezt megelőzőleg egy évnél hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon és mert azt a kifogását, hogy nem saját szabad akaratából, hanem kényszerűségből tartózkodott a háború kiütése óta Magyarországon, a m. kir. közigazgatási bíróság alaposnak el nem fogadhatta. Ugyanis az ügyfél a Magyarországgal barátságos viszonyban levő Mexikó államnak honpolgára és ez okból nem lehetett a háború ideje alatt sem komoly akadálya annak, hogy az ügyfél Magyarországból eltávozzék, ahogy különben ezt a háború alatt a felesége is megtette. Az az előadása, hogy félelmében nem utazott el, nehogy újból kémkedés címén letartóztassák, nincs igazolva és el nem fogadható, azért, mert panaszában azt állítja, hogy ezt a tanácsot jóbarátai adták neki, míg ezzel ellentétben védiratában, már a katonai vizsgálatot tartó hadbíró utasítására vezeti visz.sza ittmaradását. (1406. számú elvi jelentőségű határozat — 1918.) Osztrák cégnek magyarországi értékpapírokból eredő jövedelme a cég Magyarországon adózó tagjánál nem vehető a jövedelemadó alapjául.*) Alaposnak kellett elismerni az adózó panaszát a magyarországi részvényekből származó 40.000 K jövedelem megállapítása és adó alá vonása ellen irányuló részében. A határozat szerint ugyanis ez a jövedelem nem a panaszos tulajdonában lévő részvényeknek a jövedelme, hanem a Sch. et Comp. cég ausztriai banküzletének tulajdonában lévő magyarországi értékpapírok vélelmezett jövedelme. Arra nézve, hogy a Sch. et Comp. cégnek Magyarországon banküzlete is volna, a panaszos tagadásával szemben semmiféle bizonyíték nincs, ellenben a panaszos állításának valódisága mellett bizonyít az a körülmény, hogy a banküzletből származó egyéb jövedelem adó alá nem is vonatott. Bizonyítottnak elfogadva tehát azt, hogy a 40.000 K részvényosztalékból származó jövedelem tényleg az Ausztriában működő banküzlet tulajdonában lévő értékpapírokból származik, ez a jövedelem a kereskedelmi vállalat jövedelmének egy részét képezi s így a magyar szent korona országainak és a * Ez az állásfoglalás elvileg ma is változatlan minden olyan államra, . amellyel az 1925:XXXIX. tc-kel egyező adóügyi egyezményünk van. í*