Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. Ö. 17. §. (1) és (2) bek. — Mező- és erdő- 65 gazdaság jövedelme. don, miként arra a jövedelmi adóról szóló végrehajtási utasítás 36. §-ának V. F. pontja a törvény célzatának megfelelően reámutat: figyelemmel továbbá arra a körülményre, hogy a határozat a levonható tételeket sem részletezi: az ügy végső fokon érdemlegesen el nem bírálható. Ennélfogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1289. számú elvi jelentőségű határozat. — 1916.) 17. §. (1) bekezdés. A saját kezelésben lévő mező- és erdőgazdasági üzemből eredő jövedelem. Bányaüzem céljára átengedett terület elértéktelenedése fejében kapott kártérítés nem alapja a jövedelemadónak, a vadállományban okozott kár megtérítéseképen kapott összeg azonban jövedelemadóalap. (Í889. számú elvi jelentőségű határozat. — 1936.) Indokolás a J. V. H. Ö. 10. §. (1) bekezdésénél. 17. §. (2) bekezdés. A mező- és erdőgazdaság haszonbérbe adásából eredő jövedelem. A haszonbérlettől a bérleti idő lejárta előtt való visszalépésért fizetett kártalanítási összeg jövedelemadó alá esik. A panaszos és társa 1913. évi október hó 1-től kezdődőleg 16 évre kötött haszonbérleti szerződésüktől 1914. év folyamán létrejött megállapodás szerint oly kikötéssel léptek vissza, hogy a haszonbérleti viszony 1914. évi október hó 1-én hatályát veszti s hogy ugyanekkor a bérbeadó nekik a haszonbérlettől elállás fejében 80.000 koronát köteles fizetni. Az adófelszólamlási bizottság a kikötött összegből a panaszosra mint társbérlőre eső rész fejében — leszámításokkal — jövedelműi 35.000 koronát állapított meg. A megállapítás ellen irányuló panasznak nincs elfogadható alapja, mert egyrészt a haszonbérleti jogviszonynak, mint ilyennek, állagvagyon jellege nincs s másrészt a haszonbérlettől, bár ellenérték ellenében való visszalépés, adásvételnek nem minősíthető, nincs tehát jogos alapja annak, hogy ilyen esetekre az 1909., évi X. tc. 10. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés alkalmaztassék, amely szerint az ingatlanok és egyéb vagyontárgyak adásvételéből származó nyereség csak hozadékában kerülhet adó alá. Ellenkezőleg, a kérdéses összeg az idézett törvénycikk 9. és 11, §-ai értelmében 1914. évi bevételül jelentkezik és pedig tekintet nélkül arra, hogy tényleg befolyt-e, amely tehát az 1915. évi jövedelemadó kivetésénél teljes összegében veendő számításba. (1324. számú elvi jelentőségű határozat. — 1917.) 5