Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok 5i és egyéb magánjogi terhek levonása. A hitelező hozzájárulásával végrehajtott tőkésítés tehát kamatfizetést jelent. Ezért le kell vonni a 13. §. (1) bekezdése alapján a fizetett adóssági kamatokat akkor, ha az adós a mérleg egyenlege terhére teljesített, azaz tényleg fizetett és fizetése a hitelező mérlegének egyenlegét ugyanazon összeggel javította. A J. V. H. ö. 14. §-ának (1) bekezdése a levonás feltételeként nemcsak az adóssági kamatokra, hanem valamennyi, az adómérleg szempontjából levonható kiadási tételre nézve kifejezetten oda állítja a tényleg történt fizetést és e törvényes rendelkezésből is az következik, hogy tényleges fizetés alatt nem egyedül a készpénzben történt fizetést kell érteni, hanem általában mindazokat a teljesítéseket, amelyeket a gazdasági élet tényleges fizetésnek minősít. A 14. § (1) bekezdése ugyanis kifejezetten és első sorban a 11. §-ban említett kiadásokat jelöli meg. Hogy e kiadások megjelenési alakjukban milyenek lehetnek, arra pedig a 10. §. (1) bekezdése vezet rá. E; törvényes rendelkezés szerint: az adóköteles jövedelem megállapításánál az adókötelesnek bármely forrásból eredő és akár tényleg befolyt, akár őt megillető pénzbeli vagy értékkel bíró bevételéből, a nyers bevételből kell kiindulni. A 10. §. (1) bekezdéséhez fűzött Utasítás (2) bekezdése részletezi is, hogy „a legszorosabb értelemben kézhez vett pénzbevétellel azonos tekintet alá esik, ha az adóköteles követelését az adós váltóval egyenlítette! ki, vagy ha a követelés a folyószámlán az ő javára Íratott, úgyszintén bevételnek kell számítani azt is, ha az adósnak más személlyel szemben fennálló tartozása törlesztetik azzal az öszeggel, amelyet különben meg kellett volna kapnia." A bíróság joggyakorlata az Utasítás nyújtotta eme értelmezést a 10. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából elfogadta. Magától értetődik, hogy ugyanezen az alapon kell a kiadásokat is értelmezni. Kiadás tehát — a legszorosabb értelemben vett készpénzkiadáson kívül — ha az adóköteles tartozását a hitelezőnek adott váltóval egyenlítette ki, vagy ha a tartozás folyószámlán a terhére Íratott, vagy ha más személlyel szemben fennálló követelése egyenlíttetett ki azzal az összeggel, amelyet különben meg kellett volna fizetnie, stb. — szóval mindazoknak a gazdasági mozzanatoknak a negatívuma, amelyek positiv megjelenési alakjukban bevételnek számítanak. Ez magától értetődik és a gyakorlati életben nem vitás. De az adómérleget is csak a gazdasági mérleggel azonos *lvek alapján lehet felállítani. 4*