Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. ö. 12. §. (3) bek. — A közszolgáltatások 47 levonásának előfeltétele. (3) és (4) bekezdése szerint éppen azért csökkenti a jövedelemadó alapját, mert egyfelől a kereseti adóalap megállapításánál nem volt levonásba hozható, s mert másfelől a hasznothajtó foglalkozásból származó jövedelmet az adózó összes jövedelmei közé változatlanul abban az összegben kell áthozni, amely összegben azt általános kereseti adó alá vonták, minélfogva a befizetett kereseti adó az adóalapot kisebbítő tehertételként csak a jövedelemadó kivetésénél jelentkezhetik és itt is már csak az összes jövedelmek együttes összegéből kerülhet sor annak levonására. A megpanaszolt határozat feloldásával ezért utasítani kellett az adófelszólamlási bizottságot, hogy állapítsa meg a kereseti adónak a panaszos cége által az adóévet megelőző év folyamán befizetett összegét, majd pedig apassza a panaszos jövedelemadójának alapját azzal a hányaddal, mely a befizetett kereseti adóból panaszosra esett. (1906. számú elvi jelentőségű határozat. — 1936.) Ha az alkalmazott kereseti adóját a munkaadónak kell levonni és beszolgáltatni, az alkalmazott jövedelem adóalapjának kiszámítása szempontjából „tényleg befizetett"-nek kell tekinteni azt az adót is, amelyet a munkaadó az alkalmazottól levont, de még nem szolgáltatott be. A K. H. Ö. 36. §. (1) bekezdése értelmében az alkalmazottak kereseti adóját szavatosság mellett a munkaadó vonja le és szolgáltatja be az illetékes adópénztárba. E törvény (2) bekezdése szerint ez az eljárás akkor nem alkalmazható és az ahhoz fűzött Utasítás szerint az alkalmazottak kereseti adójának kivetése akkor történik a rendes adókivetési eljárás során, ha a munkaadó külföldi és az alkalmazott illetményét nem valamely itteni pénztár, vagy megbízott fizeti ki. Jelen esetben tehát a panaszosnak az alkalmazottak kereseti adóját a munkaadója volt köteles levonni és beszolgáltatni. E tekintetben tehát a munkaadó az állam adószedője. Ennek folytán a panaszosnak az alkalmazotti kereseti adója „tényleg befizetett"-nek tekintendő akkor, amikor a munkaadója az idézett törvényhelyben szabályozott kötelezettsége alapján az alkalmazotti kereseti adót tőle levonta. Mert az így befizetett adónak a város, illetőleg a község pénztárába való beszolgáltatásáért már egyedül a munkaadót terheli a felelősség. A megtámadott határozat feloldásával el kellett tehát rendelni annak a megállapítását, hogy a panaszosnak a munkaadója levonta-e és mekkora összegben vonta le az alkalmazottak kereseti adóját, valamint a különadót? És utasítja a bíróság a felszólamlási bizottságot, hogy a kifejlendőkhöz képest