Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

180 ím.XXVIII. tc. - Húsforgalmi adó. ján 35,000.000 koronáért megvette az I -féle fényképészeti üz­letet és ezt a szóbeli vételt 1925. május 14-én illetékkiszabás végett bejelentette a központi díj- és illetékkiszabási hivatal­nak. Minthogy azonban az illeték a szóbeli ingóvétel után nem jár, a kiszabási hivatal ezt a bejelentést áttette a forgalmi adóhivatalhoz, ahol a panaszos terhére az üzletátruházás után — késedelmes lerovás címén — felemelt forgalmi adót állapí­tottak meg. Minthogy az 1921. évi XXXIX. tc. 48. §-ának (2) bekez­dése értelmében üzletátruházás esetén a szerződő felek az üzlet megszerzéséért fizetett ellenértéket a forgalmi adó kivet­hetése céljából, az átruházástól számított 30 napon belül be­vallani tartoznak és ennek a kötelezettségnek a panaszos, mint vevő, a megszabott határidőn belül a pénzügyi hatóság egyik szervéhez benyújtott bejelentés útján eleget tett: tőle késede­lem címén az említett törvénycikk 6j3. §-a értelmében sem fel­emelt forgalmi adó, sem adópótlék jogosan nem követelhető. (1585. számú elvi jelentőségű határozat. — 1929.) Húsforgalmi adó. 1929.XXVIII. tc Az uradalom által a cselédség húsjárandóságának biztosítása céljára levágott állatok borének értékesítéséből befolyt összegé nem tárgya a húsforgalmi adónak. A m. kir. pénzügyigazgatóság a panasszal megtámadott határozatával az uradalom által a cselédség hús járandóságai­nak biztosítására levágott állatok bőrének értékesítéséből be­folyt 1280 pengő bevétel után vetett ki húsforgalmi adót. A panaszos az 1929:XXVIII. tc. 8. §-ára, valamint ennek (3) bekezdéséhez fűzött utasítás 1. pontjára hivatkozással a kivetés jogosságát támadja, tényállásként azt is előadva, hogy az eladott bőrök 50%-a elhullott állatok bőre volt. A m. kir. pénzügyigazgatóság a jogosság kérdésében a fel­hívott törvénycikk 2 §-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasí­tásra hivatkozik, amely szerint a húsforgalmi adót a cseléd­ség illetményeinek biztosítása céljából történő vágásoknál a fel nem használt hús- vagy bőrrészek üzletszerű értékesítése után is meg kell fizetni. A bíróság a panaszt alaposnak találta. Mellőzve a tényállás további tisztázását, tehát annak tisz­tázását, hogy elhullott állatok bőre is és mennyiben került értékesítés alá, jogalap nélküli a cselédség hússzükségletének

Next

/
Oldalképek
Tartalom