Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

Í92Í.XXXIX. tc. 31. §. — Az általános forgalmi adó 143 ~s~ alapja. amennyiben az eladó nem magáról a paritásos állomásról szállít, — a tőzsdei szokványok értelmében — a vevőt olyan helyzetbe kell hozni a fuvardíj szempontjából, mintha a paritásos állomáson szállított volna, az a fuvarköltség tehát, mely a tényleges feladási állomástól a paritásos állomásig felmerül, az eladót terheli, amint ez a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsának e részben tett 8789/1925. sz. előterjesztéséből is kitűnik. Ezekből pedig következik, hogy miután a kötlevelekben kikötött tőzsdei szokványok szerint ilyen esetekben a vételár elszámolása a paritásos állomás figyelembe vételével történik és hogy miután a tárolás helyétől a paritásos állomásig felmerült szállítási költség még az eladót terheli, amennyiben ezt a költséget a vevő fizeti ki: — míg egyrészt a vevő ezt a szállítási költséget a számla összegéből levonhatja, másrészt pedig, hogy ez a fuvardíj az áru ellenértékének egy részét képezi, melynek megfizetésére a vevő magát kötelezte. Minthogy pedig az 1921:XXXIX. tc. 31-, 33. §-ai, valamint az 19(21. évi 130.000. sz. P. M. utasítás 41. §-a értelmében az általános forgalmi adó alapját az adóköteles által szállított áruk ellenértéke fejében teljesített fizetések összege képezi, az adóalap megállapításánál tehát figyelembe kell venni mindazt, amit az átruházó az eladott áru szállításával kapcsolatban az áru megszerzőjétől kézhez kap, illetve amit az átruházó saját bevételének lehet tekinteni. A panaszolt határozatot, mellyel a vevő által fizetett szállítási költséget, mint a panaszos cég bevételét az adóalapba bevonta és ezen bevétel forgalmi adókötelezettségét megállapította, annál is inkább helybenhagyni kellett, mert az a körülmény, hogy ezen fuvarköltséget a vevő a vételárból levonta és illetve, hogy az 1925. évben a panaszos cég azt a számlából előre levonta, az adókötelezettséget meg nem szünteti, mert ez az eljárás lényegileg nem egyéb, mint a kikötött vételár egy részének jóváírással történt kiegyenlítése, mely a hivatkozott törvény 31- -ának (3) bekezdése értelmében szintén adóköteles bevétel. (1691. számú elvi jelentőségű határozat. — 1930.) Az általános forgalmi adó alapjához számít a vevő által fizetett összegen kívül, egy harmadik személy által, árkiegyenlítés fejében fizetett összeg is. A megállapítás szerint a magyarországi keményítőgyárak közt oly megállapodás állt fenn, hogy gyártmányaik eladását közös számlára ugyan, de tetszésük szerinti árakon eszközlik és az így eladott mennyiségeket s az azokért elért árakat havonként közlik a „Burgonyakeményítő és vegyi termények"