Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

1921:XXXIX. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó 117 alanyai. kölcsönügyletekre vonatkoztatható és a tárgyak használatra kiadásának ellenértékére ki nem terjed. A forgalmiadó-kötelezettséget e tekintetben a váltságra áttérés rendszere sem változtatta meg. A váltság az egyes külön rendeletekben meghatározandó áruk egymásután következő szállításai után járó több forgalmi adót a megjelölendő időponttól kezdve egyetlen szállítás alkalmával teljesítendő adófizetéssel fogja meg, amint ezt az alapvető 70.900/19281 P. M. számú rendelet 1. §-ának 1. bekezdése kimondja. Ez a rendelkezés és a felhívott rendelet azonban a felmerült kérdésre általánOvS rendelkezést magában nem foglal, mert ez a mentesítés csak az áruszállításra, tehát az áru tulajdonjogának egymásutáni átruházására terjed ki., Az általános forgalmiadó tárgya azonban a felhívott tc. 30. §-a értelmében nemcsak az áruszállítás, ami alatt törvényi rendelkezés folytán minden ingó testi dolog visszterhes elidegenítését kell érteni, hanem bármely más munkateljesítés is. A munkateljesítés alatt azonban a közönséges és általános jogi felfogástól eltérőleg az általános í'orgalmiadójog rendszerében nemcsak a szorosan vett munka végzését, hanem ellenszolgáltatás fejében teljesített bármilyen természetű tevékenység kifejtését vagy bármily természetű, az áruszállítástól eltérő szolgálattételt kell érteni (30. §. 3. b.) úgy, hogy általában mindennemű vállalkozás (Utasítás 6. §-a) forgalmiadó alá esik. A használatra kiadás mint nem az ingó dolog elidegenítése, nem áruszállítás, hanem a forgalmi adójog különleges szóhasználata szerint munkateljesítés, illetve vállalati tevékenység. Az áruelidegenítéssel kapcsolatos munkateljesítést egyes váltságrendeletek külön megemlítik és különösen a bizományi díj, ügynöki jutalék forgalmiadókötelezettségét kifejezetten is fenntartják (80.000/1927. 11. §. 3. b), ,39.800/1928. 11. §., 161.200/1927. 11. §., 109.000/1929. 2. §. 85.000/19J3& 18. 63.pOO/1902. 31. §. stb.) Az üveg- és agyagipari forgalmiadóváltság-rendelet: a 152.900/1930. P. M. sz. rendelet 2. §-a a váltsággal kapcsolatos általános forgalmiadómentességet a behozataltól, illetőleg az előállítótól a fogyasztóig (el- vagy felhasználóig, fel- vagy bedolgozóig) terjedő forgalomban jelentkező szállítás, tehát csak a visszterhes elidegenítés után adja meg kifejezetten, a visszterhes elidegenítéssel kapcsolatos közvetítő munkateljesítéstől is megtagadja (14. §.) és nem ad mentességet a használatra adással kapcsolatos vállalatnak sem, mert azt a mentesség körén belül meg sem említi. Minthogy pedig a panaszos a használatbaadással keresetszerűén (ismétlődő rendszerességgel) foglalkozik, ezután az