Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

112 1921.XXX1X. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó alanyai. séges kokszot természetben szolgáltatja. Éppen ezért kérte, hogy a lerótt 31 pengő 70 fillér forgalmi adó fizetési kötele<zettsége alól felmentessék, az részére visszatérítessék, és az általa előadott módozatok mellett eszközölt központi fűtés után kezeihez juttatott költségek jövőre az általános forgalmi adó alól mentesíttessenek. A m. kir. pénzügyigazgatóság panaszosnak ezen kérését a 113^370/19J31. számú pénzügyminiszteri rendeletre való hivatkozással elutasította. Panasziratában a panaszos utalva a kéréséhez csatolt bizonyítékokra, megismételte az I. fokon előterjesztett kérelmét. A bíróság a panaszt törvényes alappal bírónak találta. A panaszos által kérvényéhez csatolt, az ügyiratok között levő és az egyes lakók által kiállított nyilatkozatok szerint ugyanis úgy a panaszos, mint a háztulajdonos és a bérlők között oly értelmű megállapodás jött létre, amelyhez képest maga a panaszos, mint háztulajdonos, valamint a három bérlő a központi fűtés szolgáltatásáért a fűtési anyagokról szóló eredeti számlák alapján azok összegének az egész ház fütendő köbméter mennyiségéből lakásukra eső arányos százalékát tartoznak megfizetni, sőt a három bérlő közül egyik, D. R.» a lakására eső 14%-os köbméter mennyiségének megfelelően természetben szolgáltat ki 100 mm. kokszot. Ezen ténykörülményekből megállapítja a bíróság azt, hogy a háztulajdonos és bérlők a fűtési időszakra alkalmi társasági viszonyba léptek egy közösen megállapított célra t. i. lakásaiknak közösen való fűtése végett és ezen közös cél érdekében a lakásaik arányában kölcsönös vagyoni szolgáltatásokra kötelezték magukat. Ilyen esetben tehát nem jött létre vállalkozási szerződés a háztulajdonos és a bérlők között, mert a háztulajdonos nem arra kötelezte magát, hogy a házbérnek akár százalékszerűen, akár más módon megállapíott bizonyos hányada fejében a szükséges fűtést a lakók részére szolgáltatni fogja, — és viszont a lakók nem arra kötelezték magukat, hogy ennek a szolgáltatásnak, valamint esetleg a fűtési berendezés kopásának, elhasználódásának és fenntartási költségeinek ellenértékét képező, előre meghatározott díjakat fognak fizetni a háztulajdonosnak, hanem a háztulajdonos és a bérlök között a fűtés kezelésére és közösen való eszközöltetésére alkalmi egyesülés jött létre, amelynek célja az, hogy a tüzelőanyagot közösen beszerezvén, a fűtést közösen eszközöltessék és ennek tényleges költségeit lakásukra eső köbméter-mennyiségekhez képest arányosan viseljék. A jelen panasz tárgyát képező esetben ezt még különlegesen is kidomborítja az a körülmény, hogy az elől említett egyik bérlő, aki gázgyári tisztviselő, ter-