Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

86 H. H. Ö. k. §. (i) bek. — Állandó mentesség megszűnése. közkereseti társaságnak a tagjai egyenlő arányban ugyanazok a természetes személyek. A pénzügyigazgatóság az állandó adómentességet azon az alapon tagadta meg, hogy az épület tulajdonosai nem azonosak az ipartelep tulajdonosaival, mert az ipartelep közkereseti társaság, az épület tulajdonosa pedig nem a cég, hanem természetes személyek. A H. H. Ö. 4. §-ának (1) bekezdése szerint az adómentesség megszűnik akkor, ha az épület a kérdéses célokra kibéreltetik, vagy bérbeadatik. A bérleti viszony fennforgását kell vélelmezni akkor, ha az épület tulajdonosai és az ipartelep tulajdonosai nem ugyanazok a személyek. Ha az épület tulajdonosa természetes személy és az ipartelep tulajdonosa cég-bejegyzett, vagyis jogi személy, akkor a bérleti viszony fennforgását csak abban az esetben szabad vélelmezni, ha a bejegyzett cég tulajdonosa nem ugyanaz a természetes személy, aki az épületnek tulajdonosa, mert ha jogilag az épület tulajdonosa és a bejegyzett cég külön személyiséggel bírnak is, a tulajdonos azonossága esetében az épület haszna ugyanazt a természetes személyt illeti meg, aki a cég jövedelmét élvezi, tehát bérleti viszony fennforgását vélelmezni nem lehet, mert senki önmagának bért nem fizethet. Ugyanígy közkereseti társaságnál is, ha ennek tagjai egyenlő arányban ugyanazok a természetes személyek, akik az épületnek a tulajdonosai, bérleti viszony a háztulajdonosok és a cégtagok között nem vélelmezhető, mert önmagával senki bérleti szerződést nem köthet. Ezért ki kellett mondani, hogy a H. H. Ö. 4. ^-ának (1) bekezdése alapján az állandó adómentességet azon az alapon, hogy az épület tulajdonosai természetes személyek és az ipartelep tulajdonosa közkereseti társaság, nem szabad megtagadni akkor, ha az épületnek a tulajdonosa és a benne lévő ipartelepet üzemben tartó közkereseti társaságnak a tagjai egyenlő arányban ugyanazok a természetes személyek. A panasszal megtámadott határozatot fel kellett oldani, mert nincsen tisztázva a tényállás abban az irányban, hogy 1930. január elsején a G. L. és fiai cégnek panaszosok voltak-e az egyedüli tulajdonosai egymás között egyenlő arányban. A panaszhoz csatolt és 19(22. december hó 2Í2-én hitelesített cég' ldvonat ennek bizonyítására nem alkalmas. És fel kellett oldani a másodfokú határozatot azért is, mert a pénzügyigazgatóság a helyszínén nem derítette fel, hogy egyébként az állandó adómentességnek a H. H. Ö. 2. §. 6. pontjában foglalt feltételei fennforognak-e. . (1841. számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.)