Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

Előszó. Az 1932. évben a m. kir. közigazgatási bíróság akkori elnöki titkára és tanácsjegyzői két kötetben kiadták a bíróságnak az adókra és az illetékekre vonatkozólag az 1897—1931. években keletkezett dötvényeit, jogegységi megállapodásait és elvi jelentőségű határozatait, amelyek addig csak a mindenkori elnöki titkár által évnegyedenként kiadott füzetekben, illetve a jogegységi tanács üléseinek jegyzökönyveiben voltak megrögzítve. Munkájukkal nagy szolgálatot tettek a köznek: azzal, hogy az említett határozatoknak szerteszórt s ennélfogva gyakorlatilag csak igen nehezen használható joganyagát a közadók nemei és az azokra vonatkozó tételes jogszabályok, valamint ezeknek a jogszabályoknak a szakaszai szerint csoportosítva, indokolásukkal együtt közzétették, azokba életet öntöttek, s használhatókká, sőt nélkülözhetetlenül használhatókká tették mindazoknak a számára, akik a magyar pénzügyi^oggal foglalkoznak. A gyűjtemény a vonatkozó helynek a felütésével minden további kutatás nélkül megmutatta, hogy egy bizonyos vitatható jogkérdésben mi a végső fokon döntő, tehát irányadó közigazgatási bíróságnak az álláspontja, s a határozatoknak az indokolásából a jogot kereső megismerhette a jogszabályoknak és azok összefüggéseinek a bíróság megítélése szerint való belső értelmét. Mindez nem csupán a bíróság ítélőbírái és tanácsjegyzői részére jelentett értéket, hanem éppen úgy hasznára vált a pénzügyi közigazgatás minden tényezőjének, az adóhivataloknak, a pénzügyigazgatóságoknak és a pénzügyminisztériumnak, nemkülönben a pénzügyi jogot a másik oldalról szemlélők táborának, az adózó polgároknak, akik mint a pénzügyi jog szenvedő alanyai, ezekből a határozatokból ismerhették meg, hogy mi az igazi szabály, vagyis hogy mi az, amit velük szemben a pénzügyi hatóság a törvény betűi mellett érvényesíthet. De amikor ma, kilenc esztendő elmúltával, ennek a gyűjteménynek a keletkezésére gondolunk és azt méltatjuk, tudatában vagyunk annak is, hogy az idő nem áll meg, s hogy az akkor közzétett határozatoknak egy részén átgázolt az újabb jogszabály, egy további részén pedig átgázolt az a fejlődés,