Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])
48 H. H. ö. 2. §. (1) bek. 5. p. — Állandó házadómentesség. mentességet a H. H. Ö. 2. §r (1) bekezdése 5. pontja alapján igényli, minthogy az említett helyiségek, használatuk céljánál és módjánál fogva, munkásotthonnak minősülnek. E részben a panaszos munkásszövetség az alapszabályai 4. §-ára, az egyesület 50 éves fennállása alkalmából kiadott emlékiratra, a cipész-ipartestületnek és a magyar cipőgyárosok országos egyesületének a bizonyítványaira és a m. kir. közigazgatási bíróság 1114/987. P. számú ítéletére hivatkozott és arra utalt, hogy a panaszos szakszervezet nem kizárólagosan gazdasági érdekek védelmére alakult érdekképviselet, hanem alapszabályban megállapított céljai szerint a tagjai művelődési és anyagi érdekeit egyként munkáló egyesület, amely emellett, különösen az utóbbi években nagy mértékben rászoruló tagjai megsegítésére széleskörű emberbaráti működést is folytat, amely utóbbi tevékenysége a panaszbeli kérésnek a méltányos jog szerint való elintézését indokolja. A panasznak nem lehetett helyet adni. Mert az idézett jogszabály értelmében — amelyet, mint az általános házadókötelezettséggel szemben mentességet kivételként megállapító rendelkezést, ennél a természeténél fogva kiterjesztően magyarázni nem lehet — munkásotthonnak csak a munkásság művelésére alakult egyesület minősíthető, amelynek ez a kizárólagos célja. A panaszos szakszervezet célja azonban, alapszabályai 4. §-a rendelkezése szerint, tagjai gazdasági, anyagi, szellemi és kulturális érdekeit előmozdítani és megvédeni és pedig az eszközök között sorban elsőül megjelölve: a kedvező munkafeltételek megteremtése által. A panaszos által bemutatott bizonyítványok is azt mutatják, hogy a panaszos szakszervezet működése gazdasági és művelődési. Az emlékirat tartalma pedig, különösen a jobb munkafeltételekért folytatott küzdelmek története nyilván mutatja, hogy a panaszos szakszervezet elsődleges célja gazdasági és politikai természetű, amint különben ez a szakszervezeteket illetően köztudomású* tehát bizonyításra nem szorul. A művelésre és .emberbaráti segítségre irányuló szakszervezeti tevékenység a fentebb kiemelt elsődleges cél mellett csak másodlagos és ez is az elsődleges cél közvetlen vagy közvetett szolgálatába állított eszköz gyanánt. — A segítő emberbaráti tevékenységnek a kérdés eldöntésénél nincs jelentősége, mert a jótékonyság rendszeres gyakorlása a művelődési egyesületnek nem feladata. Ép így nincs jelentősége a házadómentesség szempontjából a beadványi illetékmentesség megállapításának sem. Ezeknél fogva és mert valamennyi helyiség egyesületi használata egységes és így az egyes helyiségek külön és kizárólagos használat szerint el nem különíthetők, — a panaszbeli kérést nem lehetett teljesíteni. (1771. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.)
