Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])
46 //. 11. Ö. 2. §. (1) bek. 5. p. — Állandó házadómentesség. M. K. Sz. hozzájárul. Ezzel a megállapítással ellentétben a panaszhoz mellékelt és cégszerűen kiállított nyilatkozatból kitűnik, hogy a Sz. az 1931. évben a panaszos egyesületnek semmiféle címen hozzájárulást nem adott. E tényállásból következik, hogy a panaszos egyesület, az irányadó Í931. évben kizárólag tagdíjakból tartotta fenn magát, minek folytán az adótárgyul felvett sportházat illetően az 1932. évre az állandó házadómentesség akadálya megszűnt, illetőleg ily akadály fenn sem állott. De különben is, a H. H. Ö., 2. §-a 5. pontja és az ahhoz fűzött utasítás egész szövegéből nyilvánvaló, hogy az idézett törvényhely az állandó házadómentességet azoknak az épületeknek kívánta biztosítani, amelyek a közérdekű szellemi és testi művelődés céljait önzetlenül, üzletszerűség és az attól elválaszthatatlan nyerészkedési célzat nélkül szolgálják, tehát nem vállalatszerüek. Ezzel a felfogással nem kerülhetnek szembe az idézett 5. pontban megjelölt egyesületek azáltal, hogy akár attól a kereskedelmi társaságtól, amelynek az alkalmazottjaiból a sport vagy egyéb egyesület áll, vagy másoktól bizonyos vagyoni támogatást, amely tisztán az adományozó tetszésétől függ, kapnak. Mert egyrészt az ilyen önkéntes adomány az egyesület közérdekű és önzetlen egyéni anyagi érdektől mentes jellegét nem érinti és mert másrészt az önkéntes adomány az egyesület fenntartásának kizárólagos biztosítására nem szolgál, hanem ahhoz csupán és pedig egyéni vaf yoni érdek nélkül, hozzájárul. A jelen esetben tehát az állanó mentességet nem lehetett volna megtagadni abban az esetben sem, ha a panaszos egyesület a tagjai munkaadójától vagy mástól önkéntes adományt kapott volna. (1823. számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.) Részvénytársasági alapon működő sportháznak kizárólag az egyesület céljait szolgáló részeit sem illeti meg az állandó házadómentesség. Az 1875:XXXVII. tc. él. §-a értelmében a részvénytársaság kereskedelmi társaság. A panaszosnak ebből a minőségéből okszerűen következik a vállalati jellege, még akkor is, ha a panaszbeli állítás szerint a részvényesek, akiknek az osztalékhoz tiszta nyereség esetén törvényes joguk van, osztalékot eddig nem is kaptak. Ezért az állandó adómentesség a panaszos rt. sportházát nem illeti meg. (1767. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.)
