Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

"238 K. H. ö. 16. §. (2) bek.; mO.XXII. te. 25. .§. (4) bek. Az alkalmazottak kereseti adója alá nem eső járandóságok. A panaszos a terhére kivetett alkalmazottak kereseti adója mérvét azon az alapon kifogásolja, hogy a káplántartás kiadásait a szolgálati illetményeiből kell fedeznie és ezek a kiadások (élelem, lakás, fűtés, világítás és mosás) legalább 1000 pengőre becsülhetők. A bíróság a panaszt részben alaposnak találta. Azok a szolgálati járandóságok, amelyek meghatározott hivatali kiadással vannak egybekötve, a K. H. Ö. 16. §-ának (2) bekezdése szerint nem tartoznak a kereseti adó alapjába. Ezen törvényes rendelkezés alapján a lelkész szolgálati járandóságából az az összeg, amelyet igazoltan káplántartásra kell fordítania, nem tekinthető kereseti adó alá eső szolgálati illetménynek. Ha azonban a lelkésznek ebben a minőségében földvagy házhaszonélvezete is van, vagyis olyan járandósága, amely nem tartozik az alkalmazottak kereseti adója alá, akkor a káplántartás költségeinek az a része, amely a föld- vagy házhaszonélvezetre esik, nem vonható le az alkalmazottak kereseti adója alapjából, mert a haszonélvezetből származó jövetielem nem tartozik az alkalmazottak kereseti adója alá. Ily ^esetben tehát a segédlelkész tartásának költségeit az alkalmazottak kereseti adója alá eső jövedelem és a föld- vagy házadó alá eső jövedelem között aránylagosan meg kell osztani és az alkalmazottak kereseti adója alapjából a költségeknek csak azt a részét szabad levonásba hozni, amely az alkalmazottak kereseti adója alá eső szolgálati járandóságra esik. A káplántartás költségeinek és ezekből a költségekből az alkalmazottak kereseti adója alá eső szolgálati járandóságra -eső aránylagos rész megállapítása céljából a panasszal megtámadott határozatot fel kellett oldani. (1951. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.) Plébánosok filialék látogatása fejében húzott lótartási, úgyszintén misebor és ostyajárandóságaik után az akalmazottak kereseti adójával meg nem róhatók. A congrua kiegészítéséről szóló jegyzőkönyvnek az iratokhoz csatolt kivonata szerint a panaszos lelkészi jövedelmét terhelő kiadások közt van 126 frt., azaz 252 korona lótartási járandóság és 11 frt. 48 kr., vagyis 22 korona 96 fillér misebor és ostya járandóság megállapítva; minthogy pedig már az előző évi kivetési iratok megmutatják, hogy a canonica visitatio értelmében a plébános saját fogatán tartozik a külső községekbe (filiálék) menni, ha lelki szolgálatja kívánja, ennélfogva kétségtelen, hogy az 1875. évi XXIX. törvénycikk 5. §. 3. e) pontja [K. H. ö. 16. §. (2) bek.] szerint ezen lótartási járandósága, mint olyan, amelynek élvezete meghatározott hivatali kiadással van egybekötve, kereseti adó alá nem vonható.