Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

A'. H. ö. 11. §; mO:XXII. tc. 43. §. — A kivetési jog 215 elévülése. az eltitkolás ténye a szándékosság feltétele mellett az adócsalás bűntettét állapítja meg. A pótkivetés azonban a bűnvádi eljárást megelőzi. Nem lehet tehát foganatosításának feltétele a szándékosság büntetőjogi megállapítása, hanem csak a jövedelem eltitkolásának a ténye. A büntetőjogi szándékosság (dolus criminalis) megállapítása egy másik és későbbi eljárás keretébe tartozik, — a pótkivetés jogossága az eltitkolás tényén alapszik, amire világosan rámutat a K. K H. ő. 149. §-ának az a rendelkezése, hogy a tartozás jogosságának elbírálása a bűnvádi eljárástól független. A jövedelemadóra nézve a J. V. H. Ö. 19. jj-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az általános kereseti adó alapjaként megállapított összeget kell a jövedelemadó alapjául venni és az általános kereseti adó alapjának minden változása a jövedelemadónál is figyelembe veendő. A jogerős jövedelemadót tehát az általános kereseti adó alá tartozó haszonhajtó foglalkozás után helyesbíteni kell mindazokban az esetekben, amelyekben az általános kereseti adó pótkivetés útján való helyesbítésének van helye a fent előadottak szerint, — de helyesbíteni kell pótkivetés útján úgy a jogerős jövedelemadót, valamint a jogerős vagyonadót, ha az adózó fél tudatosan olyan valótlan nyilatkozatot tett, amely az adó megrövidítésére alkalmas, vagy adóköteles jövedelemforrást, vagy adóköteles vagyont szándékosan elhallgat, mert a J. V. H. ö. 7. és 31. §-ai a kivetési jog elévülésére — és a 67. §. (1) bekezdésének 1. pontja a jövedéki büntető eljárás alá eső kihágásokra nézve a K. H. Ö. felhívott 11. és 44. §-aiban foglalt rendelkezésekkel teljesen azonos rendelkezéseket tartalmaz. A J. V. H. ö. 56. §-ának (1) bekezdése pedig még tágítja ezt a keretet és a jogerős jövedelem- és vagyonadó helyesbítését — az 56. §-hoz fűzött Utasítás 3. pontjában felsorolt eseteket kivéve — mindazokban az esetekben elrendeli, amelyekben a kivetési eljárás befejezése után megállapíttatik, hogy az adózónak a megállapított jövedelemnél tényleg nagyobb jövedelme volt, vagy valamely adóköteles vagyontárgyat nem vallott be. A rögzített adó természeténél fogva az alapkivetés sorsában osztozik. Ha az alapkivetést a felhívott törvényes rendelkezések alapján pótkivetés útján helyesbíteni kell, akkor az új kivetés mellőzésével rögzített adók is megfelelően változnak és nem lehet ugyanezen törvényes rendelkezések alapján a