Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

K. II. ö. 2. §. 1. p.; mO:XXII. tc. 16. §. (1) és (2) bek- 175 Ipar, kereskedelem, bányászat és halászat szólamlási bizottság az 1916:XXXIIL tc. 4. §-a alapján egybehangzóan az elsőfokú határozattal az 1917—1919. evekre évi 150 koranára emelte fel. A panaszos ezt az adót főként azért támadja meg, mert az egyenesadókivető bizottság az 1917—1919. évekre borkereskedés és borbizományi foglalkozás után jogerősen évi 200 korona III. osztályú (általános) kereseti adót is kivetett. Ennek folytán a panaszos jogi álláspontja szerint kétszeres adóztatás forog fenn, mert a borügynökség már bennei van a borkereskedésben és borbizományi foglalkozásban. Ez a kérdés e bíróságnak az 1875:XXIX. tc. 3. §-ára („Azon adóköteles, kinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik keresete után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg keresetadóval.") alapított, következetesen követett (50., 254., 285., 419., 511., 629., 792. és 804. elviek) bírói gyakorlata szerint azon dől el, hogy a borügynökség a borkereskedéstől és borbizományi foglalkozástól különböző kereseti foglalkozás-e, avagy az egyik foglalkozás csak kiegészítő része a másiknak. A borügynökség csak a vevőt és eladót hozza össze, hogy adásvételi szerződést kössenek. Ettől lényegesen különbözik a borkereskedő és borbizományos foglalkozása, mert ez maga köti meg a vételi és eladási szerződéseket, tehát egészen más irányban és céllal működik. De nem is áll a két foglalkozás egymással szoros kapcsolatban és nem kiegészítő része egyik a másiknak, mert egyik foglalkozás sincs az eredményes működés feltétele alatt a másikhoz kötve, sőt rendszerint a kereskedelmi forgalomban a két foglalkozás együtt sem jár, hanem egészen külön folytattatik, ami a két foglalkozás külön jogi természetéből folyik. Ugyanis míg a borügynök feleket keres és azokat összehozza, hogy bort adjanak el és vegyenek, addig a borkereskedő és borbizományos (ez saját nevében más részére) maga keres vevőt és illetőleg ajánl bort vételre. Minthogy tehát a két foglalkozás egymástól különböző és külön-külön adótárgynak minősülő foglalkozás, minthogy továbbá az egyenesadókivető bizottság határozata ellen használt fellebbezéshez csatolt orvosi bizonyítvány tartalma nem zárja ki az alsóbbfokú hatóságoknak a helyi viszonyok ismeretén nyugvó keresetösszeg megállapításának helyességét: a panasznak helyet adni nem lehetett. (1474. számú elvi jelentőségű határozat. — 1920.) Saját földterületen folytatott facsemetetermelés és eladás nem esik általános kereseti adó alá. (1679. számú, elvi jelentőségű határozat. — 1930.) Indokolás a K. H. ö. 4. §. 1. pontjánál