Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

10 F. H. Ö. 37 és 39. §§. — Adóelengedés elemi csapásoknál. mésnek elpusztítása esetében rendeli el az adó elengedését, itt pedig a be nem vetett földterületen termésről szó se lehetett. E határozat ellen benyújtott fellebbezésében panaszos újból csak azt hozta fel, hogy a kérdéses területeket meg se szánthatta és be se vethette, minek következtében azok parlagon hevernek s neki ennek következtében károsodása lévén, nem méltányos, hogy az adót fizesse. A közigazgatási bizottságnak panaszolt határozata a magyar királyi pénzügyigazgatóságnak elsőfokú határozatát, indokainál fogva, helybenhagyta. Az e határozat ellen benyújtott panasziratban panaszos azt adta elő, hogy a kérdéses területet késő tavaszig fel nem szánthatta s így annak megmívelésétől és bevetésétől elesett; azonban hogy a vetésnek elmaradását némiképpen kárpótolhassa, május havának végén, amikor a felázott talajhoz hozzáférhetett azt felszántotta és (30 holdnyi területen répát ültetett, ami azonban nem sikerült, mert a hirtelen beállott szárazság miatt a répa jóformán ki sem kelt s így most már az aszály okozta azt, hogy ezen a területen semmi se termett. Ennek alapján tehát panaszos panasziratában azt igényli, hogy a földárja által okozott elemi csapás címén számára a földadóelengedés megadassék. Az előadottakból mindenekelőtt kitetszik az, hogy az 1904. évi június hó 13. napján benyújtott bejelentésben és illetve az 1904. évi június hó 15. napján felvett jegyzőkönyvben foglalt az az áliítás, mely szerint a kérdéses földterület egyáltalában nem vétetett volna megmívelés alá, nem felel meg a valóságnak, mert hiszen panaszos panasziratában maga beismerte azt, hogy a felázott területből május hó végén, vagyis tehát már fentebbiekben hivatkozott bejelentés benyújtását és illetve ugyancsak a fentebbiekben hivatkozott jegyzőkönyv felvételét megelőzően 30 holdat felszántatott és azon répát ülteltetett. Ezt igazolja a községi körjegyzőnek, az elrendelt bizonyítási eljárás során az 1905. évi november hó 23. napján 992. szám alatt kelt és a tárgyiratok között levő hivatalos irata is, mely szerint panaszos a 30 holdnyi területet csakugyan felszántatta és répával vetette be és mely szerint a kérdéses 30 holdnyi terület benne van az árvízkáros 52 holdnyi területben. Nemkülönben ezt igazolja végül a m.i kir. pénzügyigazgatóságnak az előbbiekben is hivatkozott s a bizonyítási eljárás során a közigazgatási bizottsághoz intézett 55.821/V. 1905. sz. hivatalos irata is, melyben ugyanezek az adatok foglaltatnak. El is tekintve tehát attól, hogy a kérdéses földárja folytán előállott állítólagos elemi csapásra vonatkozólag a szabályszerű kárbecslés, az előadottak szerint nem is áll rendelkezésre, a kifejtettekből világos, hogy panaszosnak adóelengedési igénye csupán a bejelentett 52 holdnyi területből tényleg meg nem művelt és be nem vetett 22 holdnyHerületre vonatkozólag jöhetne szóba, mert hiszen a fentebbiek-