Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. ő. 26. §. - Bírság. 157 minthogy az adófelügyelőhelyettes által hivatkozott 77000/ 909. P. M. számú rendelet G5. §-a is e pótlékot bírságnak tekinti és nevezi: nincs törvényes alapja annak, hogy e bírság panaszlóktól követeltessék. (1106. számú elvi jelentőségű határozat. — 1913.) A házadóval egyszerre megállapított bírságot, birtokváltozás esetében, attól az új birtokostól, aki a házat a bevallás beadására kitűzött határidő eltelte után szerezte meg, követelni nem lehet. A házadó a H. H. Ö. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a házbirtokot közvetlenül terheli és annak tényleges birtokosa által fizetendő. A házadóval kapcsolatosan kivetett bírságot annak a terhére kell kivetni és csak attól szabad követelni, aki a bevallást az előírt határidőben nem adta be, vagyis a bírság csakis a mulasztó házbirtokost terheli, mert büntetni csak a mulasztót szabad. Ez a bírság ugyanis pénzbüntetés, amely a büntetőtövény hatálya alá nem eső mulasztás megtorlása végett vettetik ki, tehát csak azt a személyt terhelheti, aki a mulasztást elkövette, A bírság a mulasztás büntetése, tehát azt csak attól szabad követelni, aki mulasztott és birtokváltozás esetében a bírság attól az új birtokostól, aki a házat a bevallás beadására kitűzött határidő eltelte után szerezte meg, nem követelhető, mert az új birtokos a házbirtok megszerzése előtt bevallást adni nem tartozott, a mulasztást nem ő követte el és vele szemben megtorlásnak helye nem lehet. Az 1909. évi VI. tc. 48. §-a a mulasztó házbirtokost a megállapított házadó 1, illetőleg 4%-ában meghatározott pótlékkal terhelte és erről a „pótiék"-ról szóló rendelkezések a törvénynek nem a „Büntető határozatokéról szóló VIII. fejezetében, hanem a VI. fejezetben, amely a „Kivetés"-röl rendelkezik, voltak felvéve. Az 1922. évi XXII. törvény a mulasztó házbirtokost már „bírság" fizetésére kötelezte és pedig a „Büntető rendelkezésekéről szóló III. fejezetben, ahol a 28. §. (3) bekezdése még oly módon rendelkezik, hogy ez a „bírság a házadó sorsát mindenben követi". Ez a rendelkezés mind az 1925. évi, mind az 1927. évi H. H, ö. 32., illetőleg 26. §-ából kimaradt és a bírság a házadóval most már csak annyiban függ össze, hogy annak mérve az adó mérvéhez igazodik, — tehát apad, vagy emelkedik, ha a házadó a jogorvoslati eljárás során változik. A törvényes rendelkezéseknek ily irányú fejlődéséből világosan látszik, hogy a törvényhozó szándéka az volt, hogy ennek a szolgáltatásnak büntető jellegét kidomborítsa és a bír-