Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 22. §. — Adótörlés esetei. 153 mulasztotta. Eme bejelentés elmulasztása esetében járó pénzbírság megállapítása tekintetében az utasítás előbb említett rendelkezését megismétli az előbb hivatkozott 22. §. (1) bekezdésének 4. pontjához fűzött utasítás (6) bekezdése, valamint a 29. §. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdése is. A most említett pénzbírság kiszabása tekintetében az előbb hivatkozott 29. §-nak a (2) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a pénzbírságot elsősorban a m. kir. adóhivatal szabja ki; határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés felett végérvényesen határoz. Ez utóbbi törvényes rendelkezésből tehát nyilvánvalóan következik, hogy az üresen álló épület, vagy épületrész bérbeadása bejelentésének az elmulasztása, vagy késedelmes bejelentése esetében kiszabott pénzbírság ellen felhozható kifogások elbírálására a m. kir. közigazgatási bíróságnak a hatásköre nem terjed ki, mert kifejezett törvényes rendelkezés értelmében, a pénzbírságolás kérdésében, a pénzügyigazgatóság végérvényesen határoz. A fentebb említett 22. §. (5) bekezdésében foglalt rendelkezést az annak helyébe lépett 16.330/1933. M. E. számú kormányrendelet 2. §-a 1934. január hó 1-től kezdődő hatállyal egyrészt megváltoztatta, másrészt kibővítette. Éspedig megváltoztatta annyiban, hogy az üresen álló épület (épületrész) bérbeadását vagy bérfizetés nélkül való használatba vételt az adóköteles 15 nap helyett 8 nap alatt tartozik bejelenteni és kibővítette azzal, hogy elkésett bejelentés esetében 100 P-ig terjedhető pénzbírság helyett a bírság fejében a bérbeadás, illetőleg használatbavétel napjától a bejelentés havának az utolsó napjáig járó adónak a kétszeresét kell a házadóval egyidejűleg kivetni. A most hivatkozott törvényes rendelkezés a házadó kétszeresében kiszabott bírság kérdésében beadható jogorvoslatok mikénti elbírálása tárgyában semmiféle intézkedést nem tartalmaz. Idevonatkozó új törvényes rendelkezés hiányából tehát okszerűen az következik, hogy ilyen mulasztás esetében az adó kétszeresében megállapítandó bírság kiszabására is 1934. január hó 1-től kezdődő hatállyal első és végső fokon éppúgy a m. kir. adóhivatalt és a pénzügyigazgatóságot illeti meg a hatáskör mint ahogy megillette az 1934. január hó l-jét megelőzően érvényben volt rendelkezés alapján a 100 P-ig terjedhető pénzbírságolás megállapítására. Az ezidőszerint érvényben lévő H. H. ő. és a K. IL H. ö., sem az 1896:XXVI. tc. és más törvény sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az ilyen természetű mulasztások esetében kiszabandó bírság-megállapítások ellen beadott jogorvoslatok véesőfokú elbírálása a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik.