Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ő. 22. §. — Adótörlés esetei. 151 arra, hogy a tulajdonos bérkövetelését a kiköltözés idejében behajthatónak véli és csak később értesül arról, hogy a bérhátralék behajthatatlanná vált. Ilyen esetekben, ha a tulajdonos hiteltérdemlően bizonyítja, hogy a behajthatóságot a kiköltözéskor jogosan tételezte fel és csak később győződött meg arról, hogy a bér mégis behajthatatlan, úgy nincs akadálya annak, hogy a törlési igény keletkezésének napjául a behajthatatlanságról való értesülés napja vétessék. Az 1.200 P-t meghaladó bérlet esetében, vagy az 1.200 P-n aluli bérleteknél is, ha a tulajdonos végrehajtási eljárást tett folyamatba, a 66.000/1934. P. M. számú rendelet 2. §.. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (1) bekezdésének 1. pontja szerint a házbér behajthatatlansága igazoltnak veendő akkor, ha a házbirtokos a bérjövedelemnek egészben vagy részben behajthatatlan voltát a bíróilag megkísérelt végrehajtás eredménytelenségével igazolja. Arra nézve, hogy ilyen esetekben az adótörléshez való igény mely napon nyílik meg, a végrehajtási eljárás sokfélesége és egyes szakaszainak időbeli különbözősége folytán kimerítő felsorolás és meghatározás nem adható. Erre nézve a döntő kérdés az, hogy az adott esetben milyen végrehajtási cselekményeket foganatosítottak s ezek folyamán melyik az a cselekmény, illetve az az időpont, amelyből, vagy amikor a kérelmező a követelésének a behajthatatlanságáról értesült. Ennek az időpontnak általában azt a napot kell venni, amelyen az abban az ügyben foganatosított utolsó végrehajtási cselekmény jogerőre emelkedett, illetve ha erről a kérelmező részére határozatot kézbesítettek, az a nap, amelyen részére a jogerős határozat kézbesítése történt. Ha a végrehajtási eljárás sikertelen volt, vagyis már a foglalás meghiúsult, s nemleges végrehajtási jegyzőkönyv vétetett fel, az igény keletkezésének napjául a sikertelen foganatosítás napja nem tekinthető, mert az 1912:'LIV. tc. 40. §., illetve a végrehajtási törvény 35. §-a szerint a kiküldött eljárása ellen előterjesztésnek van helye, amely a sérelmes eljárástól számított 8 nap alatt adandó be. Ha tehát ilyen előterjesztés beadatott, avagy a Vhn. 5. §-a szerint a kiküldött előtt szóval meglétetett, úgy csak annak jogerős elintézése, illetve az erről szóló végzés kézbesítésekor nyílik meg a törlés iránti igény; ha pedig előterjesztés nem is tétetett, minthogy ennek megtételére 8 nap áll a végrehajtató rendelkezésére, a törlés iránti igény csak ezen 8 nap elteltével áll be, ha ez alatt az idő alatt újabb végrehajtási cselekményt sem kért. Ha a foglalás nem volt sikertelen, úgy az utolsó végrehajtási cselekmény rendszerint az árverésen befolyt vételár felosztására kitűzött sorrendi tárgyalás, illetve az erről szóló sorrendi végzés.